Mostanság van egy igen perverz álmom: valaki megkérdezi, hogy hogy vagyok, és utána meghallgat.
Én tényleg meghallgatok mindenkit, kedvesen érdeklődöm mások hogyléte felől, tartom a számat, ha arról van szó (ki, kivel, hol, mikor, meddig, hányszor, miért, miért nem?)... Kár, hogy ez fordított helyzetben nem így van. A titkok alkoholban és szerelemben oldódnak.
Egyébként olyan szinten undorodom azoktól, akik nem a szűk családi/baráti körömbe tartoznak, hogy az valami hihetetlen. Szép dolog antiszociálisnak lenni.
Vicces dolog Nusinak lenni.
Nem könnyű magammal együtt élni.
Ja, és utálom, ha hazudnak nekem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.