Csak mondatokban a tegnapról.
Azért mondatokban, mert vannak dolgok, amiket szeretnék megtartani magamnak.
"Hoztam Neked valamit!" Mit? "Karácsonyi ajándék." Tulajdonképpen boldog új évet! :D
Főztünk Milka csokit. Forró csokit. Szívószállal ehető csokit.
És lett egy kukacunk, aki tök vicces volt. A pókot elfújtam.
Az iratok nem vesztek el.
Én pedig bezártam az ajtót, és az ablakot is. Mégsem vagyok olyan bindzsi lány.
És többet nem írok a Kiscsillagos padról, mert tegnap elfoglalták a helyünket. :(
Ezért pedig remélem nem fogja leharapni a fejemet. (Bár ő nem olyan ^^)
Névtelen Madártej: Miért akartál annyira megtalálni? Megérte?
McValaki: Szóval a miért... Igazából nem tudom, a lényeg az, hogy úgy éreztem, hogy talán nem véletlenül találtam meg a blogodat és nagyon-nagyon tetszettek a Veled történt események, illetve az, ahogyan Te láttad és láttattad azokat. Minden nap egyre többet tudtam elolvasni belőlük és egyre inkább jó érzés volt tudni valakiről. Aztán volt olyan, hogy mondtál is valamit meg nem is... mint a mesebeli lány.... és egyre kiváncsibb lettem, hogy vajon milyen is egy valóságos mesebeli lány...És nem kellett csalódnom. Jó Veled lenni. ... És hogy megérte-e? Tudod, még soha senkivel sem volt közös sirályom, közös százlábúm és közös Csodám... Nagyon nagy kár lett volna kihagyni...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.