Annyira rossz éjsazkám volt, hogy még Fülest is kidobtam az ágyamból, hátha jobb lesz. Nem lett jobb.
Reggel a saját sírásomra ébredtem. Fasza (Y)
McValakinek pedig ismét tartozom. Erről majd még szeretnék írni, csak rohanok.
Anyukám megmosolyogtatott délután. Hiába, kettőnk közül mindig Ő az optimistább. Ha kidobják az ajtón, visszamászik az ablakon.
Én inkább az ajtó előtt ordítós vagyok.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.