Mc-ek háza táján a helyzet változatlan, de nézzük sorban.
McKábító- nem tudom, nem is érdekel. Nem jelentkezik. Ő nem keres, én nem keresem, bár néha azért eszembe jut. Olyankor rágom magam egy-két óráig, és a végén minden marad a régiben.
McCsábító- azt hiszem át kéne nevezni McPapucsra. Azóta az ominózus beszélgetés óta nem beszéltünk, szerintem megint letiltott MSN-en. Nem is baj. Ha ő azt gondolja, hogy így jobb, legyen így.
McBarátkozó- ő az, akivel ha nem is napi szinte, de hetente minimum kétszer beszélünk. A napokban MSN beszélgetéseket töröltem a gépemről, és elolvastam egy McKábítós beszélgetést, amiben McBarátkozóra féltékenyedik. Mekkorát kacagtam... Szóval McBarátkozóval minden oké.
McZenélő- haha. Nem beszélünk, és ez jó. Nekem jó. Végre egyszer jól döntöttem!
McValaki- ő nem pár sort, hanem egy egész bejegyzést érdemelne... Pont ma mondtam neki, hogy néha mennyire ég az arcom, amikor felhívom, hogy segítségre van szükségem. Azt mondta, ő ezért (is) van. Tudom, hogy bármikor számíthatok rá, felhívhatom, akármi, és segít... Szeretek mellette ülni a Kiscsillagos padon, és beszélgetni a sirályokról; szeretek rá várni a Duna parton; szeretem nézni a Csodát. Néha elgondolkodok azon, hogy hogy is tudnám meghálálni azt a sok mindent, ami tőle kaptam, és aztán rájövök, hogy nem tudom, mert lehetetlen.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.