Ma délutántól hivatalosan nem beszélek anyámmal. A miért most lényegtelen, de délután annyira felhúzott, hogy az szavakkal szinte leírhatatlan. Ha megkér valamire megcsinálom, de egyébként egész nyugodtan békén hagyhat. Ha szól majd hozzám válaszolok, de magamtól biztosan nem fogok hozzászólni.
Kicseszett pipa vagyok rá, és rohadtul nem érdekel, hogy mennyire, és mitől félt. Remélem ez a mosolyszünet kicsit észhez téríti.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2010.07.09. 12:38:16
Nem fog észhez térni, ne hidd...
Merő jóindulatból és féltésből tudnak elrontani napokat/heteket/hónapokat.
Kitartás!!!! :))))
Én már látom a másik oldalt is, félek is tőle, hogy nehogy elrontsam majd.... :S
Nussi 2010.07.09. 13:30:20
Tudom, idegesítő, hogy nem írok konkrétumot ,de ahhoz rengeteg mindent kéne írni, amit nem szeretnék. A lényeg annyi, hogy anyám "féltése" miatt megbántottam a legjobb barátomat, és tehetetlenebbnek érzem magam, mint 13 évesen.
N.