Most valamiért perverz módon vágyaom rá, hogy valaki feküdjön mellettem. Meg szuszogjon.
Pedig akivel aludtam már együtt, az tudja, hogy 20 percenként felébredek, mert aggódok, hogy szuszog-e a mellettem lévő. Néha bökdösök is.
Ha valakivel alszom, mindig felületesen alszom.
És én ezt most mégis szeretném.
Konzekvencia: nagyon kell egy kutya.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Gracy Lue 2010.08.02. 09:57:27
Nussi 2010.08.02. 10:21:00
N.
Gracy Lue 2010.08.02. 10:26:47
Nussi 2010.08.02. 21:00:37
És nem szorongok. Csak félek.
Ha pedig fekszik mellettem valaki, akkor azért ébredek fel tálag 20 percenként, hogy a másik szuszog-e, jól fekszik-e, nincs-e valami baja. Pl. nem loptam el a takaróját, vagy nem nyomom agyon :] Ez nem szorongás, inkább valami belső kényszer, hogy a másiknak jó legyen, ne érezze kellemetlenül magát.
N.