Nem kedvelem, amikor 'kiadják' a méhemet. Pontosabban, amikor azért állítanak pellengére, mert fel merem tenni a kérdést, hogy "Hova szüljek gyereket?"
Természetesen, mint a lányok többsége, én is szeretnék szülni. Tinédzser koromban még sok lurkóról álmodoztam. Minimum ötről. Aztán ahogyan nőtt az életkorom, úgy csökkent a jövendőbeli gyerekeim száma. A kezdő öt háromra redukálódott, tegnap pedig egyre.
Szeretnék gyereket. Minimum egyet. Maximumot nem mondok. De hova szüljek? Nincsen szakmám. Nincsen diplomám. Nincsen munkám. Nincsen lakásom. Nincsen pénzem.
Idén leszek 21 éves. Ha jövőre felvesznek az egyetemre, akkor ott fogok tölteni három évet. Jobb esetben 25 évesen lesz diplomám. Utána jön a három év mesterszak, akkor leszek 28 éves. Utána nem ártana dolgozni. Legkorábban 30 évesen szülhetem az első gyerekemet.
30 évesen?! Anyukámnak 30 évesen már volt egy 7 éves gyereke! Igen, lehet mondani, hogy "azok más idők voltak". De enni akkor is kellett, lakni akkor is kellett valahol, ruházkodni akkor is kellett.
Szívből sajnálom, hogy fel kell tennem azt a kérdést, hogy hova, és mire szüljek gyereket? Mert szép dolog volt anno is a "Három gyerek, három szoba, négy kerék." szlogen, de vajon ezt 10 emberből mennyi érte el?
Szívből sajnálom, hogy 20 évesen ezen kell rágódnom ahelyett, hogy élném a normális 20 évesek életét.
Szívből "sajnálom", hogy nem szültem 19 évesen!
Szívből sajnálom, hogy a férfiak úgy gondolják, szülni és gyereket nevelni "nem is munka", hanem kötelezettség.
Szívből sajnálom, hogy eljutottam arra a pontra, amikor megbánom azt, hogy lánynak születtem.
Szívből sajnálom, hogy a férfiak 80%-a nem fog fel dolgokat.
És a végére egy klasszikus:
Orsi: A férfiak görények!
KJ: Hidd el, jobban járnánk, ha görények lennének.
És nem, nem dögöljönmegazösszesférfi életérzés van, bár a benti dolgok után mondhatnám ezt is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2010.09.23. 20:46:56
És én igenis lebeszélem róla az embereket. Csúnya világ ez, és akarok én rosszat a saját véremnek? Nem elég, ha nekem rossz, még neki is rossz legyen?!?
Pedig jó is az az apróság...
A pasiknak meg leginkább egy cserélhető szexgépre van szükségük manapság, nem társra. :S Persze van kivétel, de ritkaság.
Seira 2010.09.25. 11:15:51
A problémáddal teljesen egyetértek.Bár a pasikon kívül ide sorolnám a családot is - engem ők tesznek tönkre ezzel a kérdéssel.
(23 éves vagyok,diplomával,de a szakmámban nem tudok elhelyezkedni, és apajelölt sincs a képben, mert ezt kihagytad,hogy nem ártana egy tartós társ...)
Veled ellentétben én nem szeretnék gyereket,de ha valaki felhozza a "nők feladata a családalapítás", hát 280-on van a vérnyomásom.
Ez akkor volt igaz,amikor még otthon csücsültünk,és nem volt más dolgunk,mint szépnek lenni, és vezetni a háztartást,és a gyerekekkel foglalkozni.Csakhogy akkor alánk tették a kastélyt(lakást),hintót(kocsit),és a kincses ládikát(készpénz).Ezt nagyon elfelejtik az okoskodók...
De ha szeretnél gyereket, akkor :
- keress részmunkaidős állást a fősuli mellett
- bulizd végig a 3 évet
- találj "apát"
-diploma után jöhet a lagzi és a baba
- mesterképzés levelezőn, addig a baba már mehet bölcsibe
-irány a munka világa
Persze ez csak elkézelés. Lehet, hogy rájössz, hogy utazni szeretnél inkább, vagy valami egészen mást tanulni! Csak maradj mindig ilyen intelligens és realista:)
Nussi 2010.09.25. 18:50:27
Nekem attól van 280-on a vérnyomásom, amikor azt hiszik, hogy a nők nem értenek semmihez, az életük abból áll, hogy férjhez mennek, gyereket szülnek, otthon pedig rabszolgák.
Lagzira nem vágyom, csak gyerekre :D
De igazad van, ki tudja mit hoz a jövő? :]]]
N.
Nussi 2010.09.25. 18:52:57
Egyébként itt nem arról van szó, hogy csúnya-e a világ, vagy nem. Én hiszek abban, hogy annyira csúnya, amennyire mi csúnyának látjuk. És abban is hiszek, hogy könnyebb azt mondani, hogy "ez a világ csúnya", és "ez a világ rossz", de erről általában az is tehet, aki mondja.
És persze, nem akarok rosszat a gyerekemnek, de mi van akkor, ha nem hagyom megszületni, és közben ő fedezné fel az AIDS ellenszerét? Vagy 2 évesen szimfóniákat írna...? Bonyolult dolgok ezek, sajnos.
N.