Amikor kicsi voltam, állandóan teleragasztottam magam ragtapasszal. Nem tudom jól elmagyarázni, hogy miért. Egyszerűen csak szerettem, ha volt rajtam egy kis barna ragacs. Sokszor volt olyan, hogy anyuék vettek egy doboz tapaszt, és délutánra már egy darab se volt belőle, mert mindent magamra ragasztottam.
Most, hogy nagyobb vagyok, már nem a kezemre ragasztanám a ragtapaszt, hanem a számra. Akkor legalább lenne időm átgondolni, hogy mit mondok, mikor kinyitom a számat...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.