Ma egész nap takarítottam. Lerohad mindenem. Mire leszedtem a könyvespolcomról az összes könyvet, letöröltem a polcot, letöröltem EGYESÉVEL az ÖSSZES könyvet, azt hittem megőszülök.

Az apró csetreszeimről már ne is beszéljünk. 

Az, hogy mindjárt itt a karácsony, a legfrusztrálóbb dolog az életemben. Mert igen, tudom, hogy kik azok, akiknek 100 százalék, hogy veszek valami ajándékot (még ha ez nem is egy repjegy Zélandra), de vannak kérdőjeles emberek. A kérdőjeles emberek azok, akiknek alapból nem vennék ajándékot, de fennáll az esélye annak, hogy ők vesznek nekem, és akkor irtó nagy égés, ha én nem adok nekik semmit. Pedig ennek az ünnepnek nem erről kéne szólnia.

Lényeg a lényeg, már tudom, hogy mit kap KJ, Tesó, McValaki (mondjuk ezt már elég régóta tudom), Petrus&Vili, és Zé. Sőt, van már olyan ajándék, amit meg is vettem. Anyu viszont irtó nagy kérdés, mert neki rohadt nehéz ajándékot venni. De rajta vagyok az ügyön. Fejben legalábbis. 

Az biztos, hogy idén nem szeretnék mütyürt kapni. Légyszi, ne. Aki mütyürt venne nekem, az inkább lepjen meg egy tábla karamellás Milkával, és akkor én nagyon fogom szeretni.

De tényleg.