Tegnap esztétika órán próbáltam úgy sírni, hogy lehetőség szerint senki ne vegye észre. Remélhetőleg sikerült.

Tegnap a komm.tanár megkérdezte tőlem, hogy mi a baj, amire csak annyit mondtam, hogy "Semmi, figyelek", és közben rájöttem, hogy 1) ezt én sem hiszem el, 2) komm.tanárnak hazudni legalább akkora baromság, mint megmagyarázni a zenésznek, aki hangolóval hangolta a hangszerét, hogy az bizony hamis.

Tegnap úgy zokogtam az éjszakai busz megállójában, hogy már azzal sem törődtem ki néz, és ki nem, lejön-e a sminkem, és az sem érdekelt, hogy ki mennyire tart szánalmasnak.

Ja, jó hetet zárok.