"Úgy néztél rám, amikor hozzád értem, mint egy leprásra! Ennyire rossz volt, hogy hozzád értem?!"
Igen. Mert úgy éreztem, hogy bemocskolsz valami olyat, ami nekem fontos. Fontos, jó emlék, mert emlékeztet valamire, amit nem akarok elfelejteni. Mert nem maradt más arról az estéről, csak a szürke felsőm, és nem akarom, hogy valaki olyan érjen hozzá, akiről nincsenek jó emlékeim.
Sajnálom. Nem én vagyok az a lány, akit keresel.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.