Alig várom, hogy holnap után legyen, ugyanis holnap megyünk utoljára iskolába. 

Ez azt jelenti, hogy jövő héten végre lesz időm, energiám, és kedvem megírni a szakdolgozatomat. (Apropó, kéne egy téma!) Végre lesz időm és energiám arra, hogy találkozzak a barátaimmal. Végre lesz időm, energiám és kedvem arra, hogy tisztességesen kitakarítsak. Végre lesz időm, energiám és kedvem arra, hogy tisztességesen kidolgozzam a szóbeli tételeket. Végre lesz időm, energiám, és kedvem arra becsületesen tornázzak. (Kurvanagyaseggemohfuck!) Végre lesz időm, kedvem, és energiám egy csomó mindenre.

Oh, és új taktikám van! Nem itthon fogok tanulni, hanem odakint, a szabadban. Hahó, emberek, tavasz van, és hétcsilliózillióbillió ágra süt a nap! Szóval, tanulok majd a Kossuth téren; a Vigadónál; a Nemzeti Színháznál; nálunk a Parkban, a Margit szigeten; a Gödörnél. Meg ahol majd jól esik. 

Mókás egyébként, mert mindenki azt rikácsolja, hogy "Valaminek a vége egy egészen más dolog kezdete", és most ugrott be, hogy tényleg. Végre vége az iskolának, és olyan, mintha újra élnék. 

Hellótavasz, hellósziaÁgivagyok!