Ahogy édesanyám mondaná, tegnap úgy bőgtem, mint a kistehén. Szívszaggatóan, hatalmas krokodil könnyekkel, hogy alig tudtak 'megvigasztalni'.
Anyukám ugyanis a legjobb pillanatban kezdte el ecsetelni, hogy mit kell tennem akkor, ha velük egyszerre történik valami... Ezek után ráeszmélt arra, hogy péntek 13-án mennek Velencébe, de mekkora szerencse, hogy nem babonások.
Ezek után ne bőgjön az ember lánya, mint a kistehén?!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.