Azt hiszem az egyik Kórháztúra alkalmával sikerült vérig sértenem édesanyám egyik kolléganőjét. Történt ugyanis, hogy éppen a konyhában próbáltam megfejteni, mitől lett a hófehér felsőm olyan mocskos, mint valami sárba hempergő disznó, amikor (minden előzmény nélkül, olyan sunyin!) megkérdezi a Kolléganő, hogy "És Ági, van barátod?"
Ezen a kérdésen annyira meglepődtem, hogy a számban lévő vizet lazán magamra köptem (tehát már nem csak sárosdisznós voltam, hanem vizes is) ami vizet pedig éppen nyeltem, azt sikerült félrenyelni, tehát majdnem megfulladtam. Ezzel igazából annyit sikerült elérnem, hogy miután normálisan kaptam levegőt (és sajnos nem kellett újraéleszteni, pedig hát na), a Kolléganő újra feltette a kérdést, ezúttal kicsit hangosabban (Gyilkossági kísérlet!!!)
Két választásom volt. Vagy megmondom az igazat (tehát azt, hogy nincs, sőt, most rúgtak belém egy kibaszott nagyot), és utána válaszolok még nagyon sok olyan kérdésre, amire nem akarok (Miért nincs? Nem jársz ismerkedni?), és meghallgatom a kéretlen tanácsokat (Be a hasat, ki a cicit, menj a Rioba!), vagy előveszem az "én-újságíró-leszek-és-iszonyatosan-jól-terelek" stílust. Gondolom nem kell mondanom, hogy a második opció mellett tettem le a voksomat. És gondolom azt sem kell mondanom, hogy ez is újabb galibához vezetett...
A kétszer is elhangzott kérdésre azt feleltem, hogy "Tudod kedves Kolléganő, nagyon sok barátom van." Részemről itt a témát lezártam, de mit ad Isten, Kolléganő nem így gondolta, mert volt arca a fejemhez vágni, hogy "Ági, veled nem lehet beszélgetni!", amin teljesen kiakadtam, és mivel elég szutyok napom volt, ezért nem álltam meg szó nélkül a dolgot.
Próbáltam kedvesen elmagyarázni, hogy én sem teszek fel idegeneknek tolakodó kérdéseket (mert azért valljuk be, anyám kolléganőjétől ez egy tolakodó kérdés!), és én sem szeretem, ha nekem tolakodó kérdéseket tesznek fel. Ha meglátom őt, nekem sem az az első kérdésem, hogy "És, férjeddel az ágyban minden rendben?" hiszen nem őriztünk mi együtt disznót (és most a disznók számához engem nem kell hozzáaadni!)
És még a fehér felsőmet is összekoszoltam.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2011.06.10. 21:05:23
Az ilyenek miatt utálom a fehér holmikat... :)
Amúgy ja, egyetértek, nehéz a facér csajok dolga (is)! :DDD
Nussi 2011.06.10. 21:11:54
A fehérrel (már) nincs problémám, sosem szoktam összemaszatolni, nem tudom most miért és hogyan sikerült. Biztos lányos izgalmamban ;]
A facér csajok dolga azért (is) nehéz, mert ilyen bunkó kérdésekre kell válaszolniuk...
N.