Gondolatok a szobából

Az első és legfontosabb dolog, a reggeli kedves SMS egy részlete: "Legyél aranyos kis Madártej, és nem lehet gond." McValaki receptre írnám mindenkinek. Az egyik legszuperebb ember az életemben. Nagyon szeretem, és nagyon ragaszkodom hozzá. és tudom, hogy ő lenne az, aki "kimenekítene" az esküvőmről, ha időközben meggondolnám magam. Vagy ha dutyiba kerülnék, akkor hozna nekem rácsossütit. Jó tudni, hogy ő van valahol a világban. Azt pedig még jobb tudni, hogy földrajzilag elég közel van hozzám.

A nap második publikus híre az, hogy a vizsgák felét lazán kipipálhatom. Mindkét tételsorból a 12-es tételt húztam (amire az imádnivaló kozmetikusom azt mondaná, hogy a 12 egy nagyon jó szám, mert 12 apostol van, és 12 hónap van egy évben, és az egy kerek egészet jelöl, és így végre lezárhatom az elmúlt két év minden történését), és ahhoz képest, hogy nem tanultam egy retkes szót sem, szerintem egész korrekt lett. Eredmények természetesen nincsenek... A vizsgabizottság elnöke megdicsért, hogy jó stílusban írok, a vizsga előtt pedig egész jót beszélgettünk. A szakmai tanáraink hozták a formájukat, csodálkozom, hogy a karaj kontra szűzpecsenye téma nem került elő.
A vizsga előtt volt balesetvédelmi oktatás. Elég röhejes volt, amikor mondták, hogy ne vájjuk ki egymás szemét a tollal (ceruzával szabad?) meg ne a suliban ugorjunk ki az ablakból (az elsőről...) Mondjuk utólag már magamon is kacagok, mert annyit mondtam, hogy "harmincat nyom, kettőt fúj, aztán kész, csináljuk már!" kicsit beszippantott ez az újraélesztős dolog.

A nap harmadik publikus híre: ma megtudtam, hogy édesanyám utálja Cseh Tamást. Legalábbis a "Kapcsold ki azt a retkes Cseh Tamást!" felkiáltása erre enged következtetni...