A legviccesebb történet a vizsgáról:

Volt egy tanárom, akit nagyon kedveltem/kedvelek. Filozófiából van doktorija, újságíró volt, haláli fazon, és engem nagyon szeretett. Intelligensnek tartott, én pedig mindig megleptem azzal, hogy mennyi mindent tudok. Volt egy csomó definíciója, amit szeretett visszahallani. Ülök a bizottság előtt, éppen védem az egyik írásbelimet, amikor megjegyzi az elnök, hogy mennyire jó stílusban írok. Mire a filozófusunk megjegyzi, hogy "És nagyon okos, hatalmas a tudása, és jóval több, mint általános műveltség." Mire én: "Hát, a megszerzett tudás beépült a viselkedésformámba" (ez a definíciója az általános műveltségnek) 

Rámnéz, ledobja elém a papírjaimat, majd megszólal az elnöknek: "Na látod, erről beszéltem. Ezt én mondtam. És tudja! Azt hiszem itt be is fejezhetjük a vizsgát. Szia Nusi!" 

Hát, szerintem ez volt a legviccesebb.