...ismerőssel.
Még Saci a kutyánk élt, szerelmes volt egy vizslafiúba, Oszkárba. Oszkár bácsi ( a gazda) mindig nagyon örült nekem, amikor látott. Szeretett velem beszélgetni, az ebek pedig egymást szerették, így gyakran jártunk együtt sétálni.
Aztán Saci meghalt, és Oszkár megözvegyült, mi pedig egyre ritkábban találkoztunk Oszkár bácsival. Ma este azonban, amikor táncról ugráltam haza (egész nap mentem, és táncolni is voltam, de egy energiabombának érzem magam) megláttam Oszkár bácsit.
Régen, és ritkán örülnek nekem ennyire, mint ő ma este. Gyorsba' le is nyomott két puszit, és kérdezett, és mesélt, és beszélt, és örült nekem. Azzal búcsúzott, hogy felírja a naptárába a jövő keddet, mert akkor lesz legközelebb tánc, és olyankor járok haza ebben az időben, hogy tudjunk találkozni.
Szeretem az ismeretlen ismerősöket, akik örülnek nekem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2011.09.28. 12:36:08
Nussi 2011.09.29. 07:10:10
N.