Egy teljes órája ugyanazt az egy dalt hallgatom, de fogalmam sincs, hogy miért.
Szóval csak ülök, és hallgatom, és üt, és fáj, és közben üresnek, tehetetlennek, és olyan elveszettnek érzem magam, mint a kölyök Bambi.
Olyan vagyok, mint egy lufi, ami nincs felfújva.
Olyan vagyok, mint egy süti, ami még nem sült meg.
Olyan vagyok, mint egy zsebkendő, amit már százszor használtak.
Üres vagyok.
Tehetetlen vagyok.
Elveszett vagyok.
Hosszú nap a mai.
Megviselt a mai nap.
És én egy órája ugyanazt a dalt hallgatom.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.