Még nem döntöttem el, hogy a tegnapi vizsgának melyik volt a legjobb része.
- Az, amikor a tanárnő megkérdezte tőlem, hogy mégis mit keresek én ott?
(Mit, mit? Hát ugráló rózsaszín csillámpónikat, akik kokaint szívnak az unikornisok szarváról) - Amikor a néni azzal a “jól-van-kislányom-most-az-egyszer-elnézem-neked” nézéssel azt mondta, hogy A színház világtörténete elégnagyvonalúan fogalmaz. Aha. Nagyvonalúan.
Ha nagyon okos, nagyon művelt, nagyon kulturált, viszonylag idős, és nagyon pedagógus lennék, akkor én is biztosan leszólnám A színház világtörténetet, mert olyan “nagyvonalúan” fogalmaz. Elvégre A színház világtörténelme egy könnyed, laza, Fejős Éva-stílusú szombat délutáni olvasmány.
Kaptam egy hármast. Volt önbecsülés-nincs önbecsülés.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Giona 2012.01.12. 21:15:56
wiwianne 2012.01.13. 15:22:50
Nussi 2012.01.16. 12:46:48
@wiwianne: Már túl vagyok rajta, köszi ;]