Az utóbbi néhány hétben azt éreztem, hogy az életem egy káosz. Nem tudok kézzel fogható dolgot mondani- tehát nem tudom azt mondani, hogy a vizsgák miatt/barátok miatt/ismerősök miatt káosz az életem.
Zavartak az embere, zavartak, ha beszéltek hozzám, ha nem beszélte hozzám, ha felhívtak. Nyűg volt minden, és mindenki.
Aztán ma, ahogy álltam a Rákóczi úton a zebránál, és elnéztem a Blaha irányába, valahogy minden megoldódott. Mintha belém csípett volna valaki, hogy "Helló, itt vagy a városban, amit imádsz, a barátaid szeretnek, a családod minden helyzetben támogat, jobbra Blaha, és New York Palota, és metró, és Müller; balra meg az Astoria és a Ferenciek tere, és Erzsébet híd, és Duna, és sirály és Szabadság!"
És akkor varázsütésre minden megoldódott.
Minden.
MindenMinden.
MindenMindenMinden.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.