Az úgy van, hogy én ezt nem értem.
Ha barátok vagyunk, és Neked van valakid - akit én még kedvelek is, akkor sem kellene ezt tenned. Ne indíts úgy a beszélgetést amikor találkozunk, hogy "Gondoltam hozok neked meglepetést!", ha utána úgy folytatod, hogy "Gondoltam elhozom XY-t is." Bár kedvelem XY-t, de ha nem láttalak napok óta, és beszélgetni sem tudtunk (pedig szükségem lett volna rá, a francba!), akkor hidd el nekem, nem ez a legjobb nyitómondat.
És kérlek, ha egymás mellett is ülünk az előadáson, de látod, hogy a körülöttünk ülők hegyezik a fülüket. és mellesleg a professzor sem arról híres, hogy elnézi ha a diákok csevegnek az óráján, akkor ne kérdezd meg, hogy "És, mi újság?", mert nem egy kibaszott kávéházban lógatjuk a lábunkat.
Az úgy van, hogy én ezt nem értem.
Miért kell ezt csinálni? Miért kell rám tukmálni valakinek a társaságát (még akkor is, ha csak "meglepetésnek" akarta "elhozni)? Miért kell ezt csinálni? Miért kell ráerőszakolni valakit valakire? Mégis mi értelme van ennek az egésznek? És különben is, miért meglepetés az nekem, ha ő is ott van...?
Az úgy van, hogy én ezt nem értem.
Mindegy is. Nem fontos. Már nem is akarom elmondani, hogy mi történt, mi bántott, és mit gondolok arról, amit szerettem volna megbeszélni veled. Nem fontos. Mindenki húzzon vissza a tökéletes, boldog, rózsaszín életébe. Már nem akarok róla beszélni.
Az úgy van, hogy én ezt nem értem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.