Idén majdnem minden éjszaka álmodtam.
Álmomban játszottunk felelsz vagy merszt? Orbán Viktorral és Schmitt Pállal. Szerencse, hogy csak a felelésig jutottunk.
Álmomban férjhez mentem. Vagy hát próbáltam, mert még ott rendezkedtem, amikor csörgött a telefonom, és én telefonnal a fülemen sétáltam az oltár/anyakönyvezető felé. Álmomban a biológiai apám hívott, hogy mikor látogatom meg, én pedig csak azt hajtogattam, hogy most más dolgom van. Mire végre letettem a telefon, a násznép szétszéledt, csak a szerencsétlen jövendőbeli apja bicegett felém, én pedig visszarohantam a fényképezőgépért valahova. Érdekes, hogy senkinek nem volt arca.
Utána pedig gyereket szültem. Megint. Nálam ez visszatérő álom, már sokszor álmodtam ezt. Most ikreket szültem, és nagyon véreztem. A szülésznőtől kértem tanácsot, hogy mi legyen a gyerkőcök neve (hármas ikrek!), majd megmondtam a vezetéknevet. Egy olyan vezetéknevet, amit még életemben nem is hallottam. Viszont itt az embereknek volt arcuk. Kivéve a csecsemőknek, akiknek nem volt, és nem is keltettek olyan újszülött érzést bennem.
Érdekes, érdekes.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.