Nos, aki a cím alapján azt hiszi, hogy itt valami hipercuki tavaszi bezsongásról és új Mc-ről fogok írni, azt sajnos el kell keserítenem. Bár fiúról lesz szó (milyen meglepő!), de abszolút nem a Mc kategória. ;]
Szóval az van, hogy nagyon aggódom az egyik csoporttársamért. És bár tudom, hogy mit kellene csinálnom (nem hagyni, hogy lerázzon azzal, hogy "Nincs semmi baj!"), valahogy az életébe sem akarok belemászni. Elvégre felnőtt ember, tudja, hogy ha szüksége van rám, csak szólnia kell, de valahogy mégsem szól. Látom rajta, hogy szomorú, hogy van valami, ami nagyon bántja/frusztrálja. Levert, fáradt, kedvtelen és olyan "nekem aztán tökmindegy" alapon lézeng a BTK-n.
Tanácstalan vagyok. Mit csináljak? Elvégre nem vagyok az anyja, hogy állandóan azt kérdezgessem mi a baj kisfiam?!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.