Mostanában tényleg úgy érzem magam, mintha Álomország tengerpartján élnék.
Egy olyan dolgot tanulok az egyetemen, amit imádok. Ha választhatnék bármi mást a BTK-ról, akkor is ezt választanám, mert jóval több pluszt adott, mint eddig bármi más...
Örülök, hogy Nana a Nana, Zé pedig Zé, mert minden nyűgömmel és PMS-emmel együtt is szeretnek.
Imádom a barátaimat, akik egytől egyig szuper emberek. A nap minden percében hálás vagyok értük.
Szeretem a munkámat, bár néha kicsit komikusnak érzem, viszont tök jó a csapat, akikkel együtt kell dolgoznom. Megtaláltam azt a két lányt, akikkel szívesen dolgozom együtt, és tök jó, hogy velük lehet "pörögni". Ha egyikünk nincs is a topon, akkor tuti, hogy a másikuk a "segítségére siet". Szóval egész jól kiegészítjük egymást. Bírom a csajokat nagyon.
Aztán ott vannak a napi vicces sztorik, amiken néha még napok múlva is rommá röhögjük magunkat. No meg a többi munkatárs, akik kis csibeként figyelnek ránk, és nevelgetnek minket. Mindenki segítőkész, meg vicces, és támogató. Tök jól esik, hogy elfogadnak, meg kedvelnek(?).
Szóval igen, kicsit Álomországos a dolog, és még az sem bánt, hogy... Áh, minek is írnám le, hogy mi bánt, amikor most minden jó?
Csak egyszerűen jó.
Szimplán jó.
Jó?
Jó!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.