Amikor kicsi voltam- igen, voltam kicsi- mindig azt kérdeztem egy-egy fontosabb dátum előtt az anyukámtól, hogy mennyit kell még aludni?
5 éves a gyerek még nincsen tisztában az Idővel. Nem tudja, mennyi 24 óra. Órákat érez perceknek, és perceket óráknak.
Emlékszem, amikor anyukám otthagyott első nap az oviban. Nagyon sírtam, és nem akartam, hogy elmenjen- féltem, hogy nem jön vissza. Visszajött. Na de mire? Az maga volt az örökkévalóság! Csak sírtam, és sírtam, hogy elhagyott az anyukám... Aztán visszajött, és hazavitt. Gondolom nem kell mondanom, hogy nem jártam sokat oviba...
Ma,18 évesen azt mondom: Már csak kettőt kell aludnom. S mi lesz akkor? "Elutazom oda, ahol mindenki szeret..."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.