HTML

Gondolatok a szobából

Vörösmarty a könytárban gondolkozott, én a szobámban... És ezt most bizony le is fogom írni :) Nem ígérem, hogy minden nap írok majd. Bár, ki tudja mit hoz majd a jövő...?!

Friss topikok

Naptár

november 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

2008.04.25. 22:18 Nussi

Gyermekként álmodtam...

A hetemnek a gyerekek adtak keretet. Az egész hétfőn kezdődött a 139-es buszon. Egy kedves osztálytársammal igyekeztünk haza, amikor felszállt egy csapat gyerkőc. Rögtön sikerült kiszúrnom egy 7 év körüli kissrácot, hatalmas kék szemekkel, és szőke hajjal. A csemetének szinte csak a szemei voltak az arcán. Kacérkodtunk a gondolattal, hogy elraboljuk a kisfiút, de mégsem tettük. Várták otthon.

Aztán szerdán, amikor sikerült az iskola mellé mennem, délután tettem egy sétát a kutyusommal. Nem jutottunk túl messzire. Igazából leragadtunk egy óvoda mellett. Jó volt látni ennyi vidám gyereket egy helyen! És milyen picik! Aprók! Törékenyek. Naívak. Tiszták.
Olyan négy-fél öt körül lehetett. Rohanó anyukák és apukák mentek a gyerkőcökért. A végén csak egy kislány maradt. Nem jöttek érte. Elfelejtették? Otthagyták? Nem jött érte senki. Nagyon sírt. Sajnáltam a kislányt, mert tudom, hogy milyen ha elfelejtik az embert.

Aztán ma... Az óvoda mellett sétáltam haza. Kellemes tavaszi délután, napsütés, gyerekek mindehol. Vidám, mosolygós arcok, a gondtalan játék öröme. Milyen jó lehetett nekik! Emlékeztek milyen volt, amikor "stresszmentesen" labdáztunk az ovi udvarán, és hagytak minket aludni ebéd után...
Szeretnék néha újra ovis lenni, és az udvaron játszani, kirakosózni, duplózni, és aludni ebéd után!

Emlékszem mennyire sírtam, amikor Anyukám első nap otthagyott az oviban. Keserves, kínszenvedés volt! De aztán pár óra múlva Nanám újra ott volt, és elhozott. Engem sosem hagytak ott az óvodában, sőt, mindig előbb elhoztak a szüleim (mármint anyukám, apám soha nem csinált semmi) vagy a nagyszüleim.

Sosem fogom otthagyni a gyerekemet az óvodában. Nem tudnék tükörbe nézni, ha a gyerekem azért sírna, és azt gondolná, hogy megfeledkeztem róla. Talán picit jobban kéne figyelnünk egymásra... Ha az "idegenekre" nem is figyelünk, legalább a saját gyerekünket ne hagyjuk ott az óvodában...!

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok gyermek óvoda szülők gondoskodás


A bejegyzés trackback címe:

https://cupofcake.blog.hu/api/trackback/id/tr70442389

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása