Gondolatok a szobából

Még mindig ott tartok, hogy mennyire jó volt a tegnap délután. Ott ült mellettem a sötét öltönyében, a hófehér ingében, nyakkendőben a Duna- parton. És olyan jó volt. Lelkileg teljesen feltöltött. Úgy jöttem haza, mint egy Duracell nyuszi. Mosolyogtam, meg pörögtem, mint egy…

Ma este éppen az egészségemet óvtam szokás szerint az ablakból kifelé lógva (igen, így lesz az ember göthös), amikor észrevettem, hogy a pár napja még mennyi levél volt a ház előtt lévő fán, most meg alig van pár. Úgy látszik (meg úgy érzem a bőrömön), hogy most kezdődik…

Vannak dolgok, amiket mi fakítunk meg, vannak olyanok, amiket az élet.  Nem tudom, hogy amiről most virágnyelven írni szeretnék, azt az élet fakította meg, vagy mi? Azt hiszem ő fakította meg. Ő, akit nem szeretek. Akit utálok. Csúnya dolog. Tudom.Beszélgettünk egyszer…

Annyira azért nem nevetek, amikor meglátom magam a tükörben, főleg nem reggel, de mosolygok. A karikás szemeimen amiken alig látok ki, a kócos hajamon, ami fésülködés után is ugyanolyan, és a számon, ami mindig piros reggel.Amikor jóban voltam a keresztanyámmal (aki a nagynéném is…

McCsábító elég csúnyán megbántott. Sokat gondolkoztam rajta, hogy mi volt akkor a baj, mi történt azon az estén? de nem tudtam rájönni. Újraolvastam a beszélgetéseket. Többször is. Semmi. Egyik pillanatról a másikra kattant be. Nem is beszéltünk utána három hetet, de lehet,…

A hetemnek a gyerekek adtak keretet. Az egész hétfőn kezdődött a 139-es buszon. Egy kedves osztálytársammal igyekeztünk haza, amikor felszállt egy csapat gyerkőc. Rögtön sikerült kiszúrnom egy 7 év körüli kissrácot, hatalmas kék szemekkel, és szőke hajjal. A csemetének szinte…