Még mindig ott tartok, hogy mennyire jó volt a tegnap délután. Ott ült mellettem a sötét öltönyében, a hófehér ingében, nyakkendőben a Duna- parton. És olyan jó volt. Lelkileg teljesen feltöltött. Úgy jöttem haza, mint egy Duracell nyuszi. Mosolyogtam, meg pörögtem, mint egy búgócsiga, nem szidtam az ofőt. Anyu meg is lepődött.
Nincs szín a tegnapi napra.
És hogy miért kezdtem újra a blogot? Pontosabban, hogy miért folytattam. Hát na. Először is azért, mert annyira a szívemhez nőtt. Meg én szeretem ezt a címet, hogy cupofcake.blog.hu Mert a cupofcaket jó úgy kimondani, ahogyan le van írva. (Igen, gyakran csinálok ilyet. A volt angol tanáromat a cucumberrel készítettem ki. Mert az cucumber, és nem kjukámbör. Legalábbis nálam.)
Úgy gondoltam, ha más eltűnhet, akkor én is. De annak mi értelme lenne? Ez már nem az óvoda, hogy ha Te meghúztad a hajamat, akkor én is jól meghúzom a tiédet. Ez már itt a nagybetűs ÉLET próbál lenni. Meg különben is, mit picsáskodok én itt?!
Na meg... Kaptam tegnap egy csodát, és képességeimhez mérten próbálom meghálálni. Bár, ha jobban belegondolok, elég ego dolog a blogomat egy csodához hasonlítani, na de hát na.
Szóval itt vagyok, újra NussiÚjratöltveExtraPower ^^ És köszönöm mindenkinek, aki arra kért, hogy folytassam. És köszönöm Valakinek. A tegnapot. A decembert. A novembert. Az októbert. A szeptembert. A csodát. Mert ha nem mondat ki velem dolgokat, nem írtam volna : ) Majd meghálálom egy kis madártejjel ^^
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.