Annyira azért nem nevetek, amikor meglátom magam a tükörben, főleg nem reggel, de mosolygok. A karikás szemeimen amiken alig látok ki, a kócos hajamon, ami fésülködés után is ugyanolyan, és a számon, ami mindig piros reggel.
Amikor jóban voltam a keresztanyámmal (aki a nagynéném is egyben, bár egyikkel sem kérdekek) azt mondta, kisbabakoromban a szám volt rajtam a legszebb. Olyan kis pici volt, és piros, nagyon sötét volt a hajam, és hófehér a bőröm. Sajnálom, hogy a fényképek ott maradtak. Talán egyszer visszakapom őket.
"...Talán még újra kezdhetem..." Na de az ember csak egyszer kisbaba, nem tudom újra lefényképezni azt, amint anyukám ül velem a nagymamáméknál a kanapén, én pár napos lehetek, maximum egy hetes... Édesanyám úgy néz rám, ahogyan csak az anyák tudnak a gyerekeikre. Össze vagyunk öltözve: rajta egy világoskék nadrág van, és egy fehér póló. A haja nagyon világos szőke, olyan, amilyennek szereti. Rajtam egy sötétkék rugdalózó van, a szám nagyon piros, a hajam nagyon sötét, és éppen ásítok. Közben anyut nézem. Azzal a tipikus kíváncsi nézésemmel, ami néha még most is előjön.
Tegnap nézelődtem. Kíváncsian. Nem álmos szemmel indultam iskolába: nagyon is nyitva voltak, az embereket fürkésztem. Ő milyen lehet? Hogy hívhatják? Ő is fáradt? Vajon mivel foglalkozik? Milyen lehet az élete? Szereti a munkáját?
Próbáltam rájuk mosolyogni, de semmi viszonzás, inkább rideg elutasítás. Ennyire nagy dolog egy mosoly?
Érdekes, mostanság mindenki azt mondja, a szemem a legszebb rajtam, a szám kiesett a "pixisből". Nem baj, szemmel is lehet ám mosolyogni.
Megkérdeztem édesanyámat, mi volt rajtam a legszebb, mikor baba voltam? Azt mondta neki minden szép volt rajtam.
Megkérdeztem édesanyámat, hogy akkor is szép lettem volna, ha elálltak volna a füleim, kancsal és bandzsa lettem volna, és most sejpítenék, dadognék, raccsolnék és még pösze is lennék egyszerre? Azt mondta, még akkor is.
Azt mondta, mindenhogy szép lettem volna neki. Minden anyának a saját gyerkőce a legszebb. És én csak mosolyogtam rá, szemmel és szájjal és lélekkel, és ő is mosolygott rám szemmel, és szájjal és lélekkel. Jó lesz ezzel az érzéssel elaludni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.