Ma este éppen az egészségemet óvtam szokás szerint az ablakból kifelé lógva (igen, így lesz az ember göthös), amikor észrevettem, hogy a pár napja még mennyi levél volt a ház előtt lévő fán, most meg alig van pár. Úgy látszik (meg úgy érzem a bőrömön), hogy most kezdődik az igazi ősz. A levelek többsége lehulott, reggel iszonyatosan nagy köd van, és hideg, mi pedig térdig járhatunk az avarban.
Szeretem az avarban tapicskolni, hallani a falevelek zizegését. A kutyusom mindig széttúrta a takaros kis kupacokba hordott lehullot, bebarnult leveleket. Imádta. Lementünk sétálni, és Saci labdával a szájában beleugrott a kupacba, és széttúrta, de kegyetlenül. Néha azért megkegyelmezett a leveleknek- ilyenkor felmászott a tetejére, és onnan kukucskált körbe. Jó fej kutya volt. Nagyon hiányzik.
Ma találkoztam valakivel. A lányommal ^^ A való életben is ugyanolyan aranyosvicceskedvesjófej teremtés, mint MSN-en. Nagyon jól éreztem magam, sokat nevettünk- természetesen másokon :D ( Még mindig nem értem, hogy akkora sarkon hogyan lehet biztonságosan járni xD)
Láttam az első ultrahangképeket Ivett babájáról! Teljesen bezsongtam. Annyira kis pici, szégyellős pocaklakó! És biztos vagyok benne, hogy gyönyörű kisfiú lesz. Olyan barna szemei lesznek, mint az édesanyjának- igazán sötét barnák.
Biztos kis pufi baba lesz, nagy szemekkel, és a szemöldöke pici lesz, mint két pici hercsónyka vert volna tanyát az arcára. Nyugodt lesz, és nem fog sírni. Kíváncsi lesz mindenre. Finom babatusfürdő, hintőpor, és tej illata lesz, hami után pedig apró tejbuborékokat fog fújni a parányi piros szájával.
Nagyon örülök a Hercegünknek. Bár, azt hittem királylány lesz, de ennyi királylány közé kell egy herceg is :) És Ivett királylány lesz az egyik legjobb anya :) Komolyan mondom, szinte látom a babát a kezében. :$ Teljesen bezsongtam a képek, és a videó után :$ Imádom a gyerekeket ^^
Tegnap metróznom kellett. Volt a szerelvényen egy család. Mama, nagyfiú (13 év körüli) kislány, ( 10 év körüli) és volt egy kisfiú, aki 6-7 éves lehetett. Igazi rosszcsont kölyök volt. Az a tipikus vöröshajú szeplős, aki mindenhova felmászik, és lóg, és csimpaszkodik. Az óvónénik rémálma. Anyuka természetesen próbálta megnevelni, de nem nagyon sikerült, aztán egyszercsak elkapta a gyereket, és lerángatta a metróról. Pechemre én is ott szálltam le. "Kedves mama" elkapta a kisfiút, és elkezdett vele kiabálni: "Mi a f*sznak születtél meg, te nyomorul g*ci?!" Basszus, te klimaxoló hülye picsa, a gyerekeddel beszélsz! Te vállaltad, te akartad, a te véred, benned nőtt, fejlődött, te tápláltad, ne mondj neki ilyet! Vagy ha ilyet mondasz, akkor süllyedj el nagyon mélyre.
Undorító. Hogy mondhat egy anya ilyet a gyerekének? (Nem. Nem kisebbség volt.)
"Gyermeket vállalni óriási felelősség. Akkor úgy dönt az ember, hogy ezentúl a testén kívül dobog majd a szíve."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.