McCsábító elég csúnyán megbántott. Sokat gondolkoztam rajta, hogy mi volt akkor a baj, mi történt azon az estén? de nem tudtam rájönni. Újraolvastam a beszélgetéseket. Többször is. Semmi. Egyik pillanatról a másikra kattant be. Nem is beszéltünk utána három hetet, de lehet, hogy volt az egy hónap is. Iszonyatosan rohadtul hiányzott. Nekem szükségem van srác barátokra...
Ma ülök itthon, MSN barátom társaságában, gondolkozom az élet nagy dolgain (nevezetesen, hogy sósat, vagy édeset kívánok-e?) látom, hogy McCsábító bejelentkezett. Rákattintok. Nem írok, csak nézegetem a képét... Fogom, rákkattolok a jobb felsó sarokban található piros X-re. Én ugyan nem írok neki. Ő volt bunkó, most legyen férfi.
Elsírom bánatomat Tesónak, hogy hiányzik, meg minden, erre rámír. Elnézést kért. Bocsánatot. Mert bunkó volt. És reméli, hogy nem haragszom. Most erre mit mondjak, Jó, hogy írt, mert iszonyatosan hiányzott. De remélem tudja, hogy ez már nem lesz olyan, mint régen.
McBarátkozó VÁLOGATÁS albumot csinált NEKEM. Érdekes ez a fiú. Egy álom, de tényleg. A nője a világ egyik legjobb pasiját fogja meg vele. Nőjéről jut eszembe (ami egyébként nincs neki, de mi csak barátok vagyunk (?)) a csaj nem Magyarországon tanul, hanem Ausztriában. Középsulis. Nem tudja melyik városban, nem tudja mit tanul a lány. Nem tudja, hogy mikor van a születésnapja.
Érdekes, rólam tudja, hogy hol, és mit tanulok. Hogy mikor van aszületésnapom, hogy az ágy melyik részén alszom, melyik a kedvenc lekvárom, hogy iszom a kávét, és a tojást minek készítve szeretem. Ez csak nekem fura...?
Barátnőm azt mondta, mióta Mcbarátkozó belépett a képbe, sokkal, de sokkal vidámabb vagyok, vigyorgok, mint a tejbetök. Mintha visszatért volna az életkedvem. Jó rámnézni... És őszinte leszek: ezt is érzem. Valahogy a figyelmessége iszonyatosan sokat jelent. Fura. Megjegyzi az apró hülyeségeimet... Fordult velem a világ. Mosolyogva ébredek. Tudjátok milyen az, mosolyogva ébredni...? És mindezt azért, mert valaki figyel ránk.
Nem ez lenne a normális? HOgy figyelnének ránk? Milyen szép lenne, ha mindenki mosolyogva ébredhetne! Nem lennének fagyiért nyüfékelő kiskyölkök. Mogorva boltosok. Klimaxoló tanárok. Itt az ideje, hogy megtanuljuk, hogy mosolyognunk kell, mert ez a második legjobb dolog, amit a szánkkal tehetünk...!
Na mindegy, most itt vagyok egy válogatás CD töredékével, meg egy kérdőjellel a fejem felett.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.