Ismerősökkel. KBMV. Kis Baráti Mosoly Vizit. Semmi kedvem nem volt hozz- Délután háromtól este nyolcig... Komolyan mondom, ha olyan ember jön, akit imádok, szeretek, semmi probléma. De ha olyan jön, akit "csak" kedvelek, és ilyen sokáig marad, az idegesít :$ Bocsi, de nekem megvannak a magam kis hülye vasárnapi szokásaim, amiket idegenek előtt nem tudok csinálni. ( Nem kell rosszra gondolni )
Mellesleg anyum volt tegnap az ügyeletes, be is hívták, reggel hatra ért haza, eléggé megviselte az, amit látott bent. Gondolkodott rajta, hogy elmondja-e, aztán elmondta, és én is padlót fogtam tőle... De nem szabad leírnom, azt mondta. Szóval, magamban rágódom rajta. Azon, hogy mennyit ér egy ember élete, és vannak-e olyan dolgok, amikért megéri ezt eldobni? De nincs. Nincs olyan dolog, amiért megérné meghalni. Szerintem.
Sokan mondják amikor elveszítenek valakit, hogy "utánuk akarnak halni." De mi az "utánahalás"? Szerintem gyávaság, mert gyávák vagyunk megtanulni valaki nélkül élni, inkább mi is meghalunk. Nem az az igaz szerelem, ha meghalok valakiért, akit elvesztettem. Az igaz szerelem az, amikor megtanulok nélküle élni.
Hát ennyit a máról. ( Egyébként nem a szerelem miatt akart meghalni a srác. Annál sokkal banálisabb a dolog.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.