Ide egy szép hosszú bejegyzést akartam írni arról, hogy miért szeretem Pestet. De erről majd máskor.
Aztán gondoltam beírok ide pár idézetet, ami olyan Nussis.
Arra is gondoltam, hogy nem írok ide semmit.
És mire jutottam? Hát erre:

Ma csak képekre emlékszem. Szétszórt voltam, nem is voltam túl jól. Csak pár pillanat maradt meg. A reggeli készülődés. A sampon. A hideg víz. (Ha reggel fürdesz, és hajat mosol, akkor ne dőlj vissza "még 5 percre", mert elalszol, elfolyik az összes meleg víz, és hideggel hajat mosni nem vicces) A lila csíkos pulcsim. A 7-es busz. Gabriel García Márquez. "Teheted, mit teszel, hisz van, aki tűrje". A kórház. Anyu. A tű. A szokásos ki csukja be a szemét a vérvételnél? A meglepődés, hogy anyu csukott szemmel is meg tud szúrni. A forrócsoki cserébe azért, hogy nem ájultam el.

Újra 7-es busz. Aztán 240E-s. Gyakorlatozó katonák a Petőfi laktanyában. Vigyázz magadra, akárhol vagy, és akármit csinálsz.

Az ofőm a folyosón. Az a szokásos negédes mosoly az arcán, amikor szóltam, hogy baj van. A szokásos "majd megoldjuk" válasz. Nem. Ezt nem nekünk kell megoldanunk. Ezt nekem kell megoldanom. Egyedül.

Mi az aulában. Várjuk a tánctanárt. Rossz időpontra emlékezett. Ott ültünk feleslegesen egy órát.
Suli előtt. Fa alatt.
KJ-val busz után rohanás. Mosolygás, holnapi könyvbemutató egyeztetés. Beszélgetés, 7-es buszozás.

Egyedül zötykölődés. Háznézés. Torony. Szeretnék felmenni annak a háznak a tetejére. Pedig néha félek egy magasban. Tetszik az a torony. Fel szeretnék oda menni, és nézni a forgalmat.

Kórház. Szemészet. Szemüveg. Fél dioptria. Ne nevetessen már. Holnap megint doki. Leletértékelés. Utálom. Tudom mi a baj. Próbálok ellene tenni. Lesz, ami lesz.

Egészséges. Ép a gerince, és a koponyája. De szégellős, nem mutatta meg, hogy kisherceg lesz, vagy királylány. Ma mondta Petrus. Egészséges lesz, és gyönyörű, és állandóan mosolyogni fog. Belle ^^ (L) Szerintem királylány lesz. Mint az édesanyja, és mint a nagynénje.