Gondolatok a szobából

Nos igen... Hosszú volt a tegnapi éjjel. Na meg persze mókás. Meg veszettül hideg. McKábítónak igaza volt: a tél nem divatbemutató, de én karácsonyi gyerek vagyok, egész jól bírom a hideget, de egy jó tanácsot fogadjatok meg: 8 °C-ban ne menjetek balerinacipőben bulizni...

KJ-val voltam tegnap éjjel. Kivel mással lettem volna, mint az én egyik legkedvesebb Mandulámmal? Partycicák voltunk tegnap (ez a szó honnan a szmötyiből jött?) és meglepően jó volt. Mármint KJ-val mindig jó. Akkor is, ha "partyciculunk", akkor is, amikor üldögélünk egy parkban, a Duna- parton, a városban akárhol, H&M-ben teheráni kismamának álcázva magunkat...

Gumipopon voltunk Dürerben. Féltem kicsit a gumipop partytól, mert a Kamrás annyira nem jött be, de a Düreres frenetikus volt. azt hiszem fél óra kellett és olyan hangulatba kerültem, amit már rég elfelejtettem. Kezdjük ott, hogy a torkunk nem volt száraz. Táncoltunk. Röhögtünk. De mindenen. Nem, nem voltunk betépve. Sétálgattunk. Ugráltunk. Táncoltunk. Óvtuk az egészségünket, meg a májunkat. Igen, a májunkra nagyon vigyáztunk... Valami itóka mindig volt a kezünkben, ennek köszönhetően gondoltam úgy, hogy jó móka az úton szaladgálni. Nem történt semmi, köszönöm szépen, jól vagyok.

Azért van pár homályos folt. Emlékszem, hogy telefonáltam. Délután kiderült, hogy McBarátkozóval. Igen, most újra "barátkozunk". Kitettem azt a bizonyos vesszőt, de ez már nem olyan, mint régen. Beszélgetünk, csevegünk, de nem úgy, nem arról, mint régen. Lényeg a lényeg, felhívtam, de nem mondtam semmi értelmeset. Miért is mondtam volna...?

Volt tegnap éjszaka minden. Tánc. Zene. Móka. Sör. Kacagás. Meggylé. Vodka. Rohangálás. Energiaital. Városligetben fetrengés. Holdnézés. Emlékmű közelebbről megvizsgálása. Röhögés. Mindenen. Mindenkin. Ugrálás. WC-s néni megijesztése. Táska kiborítása a Városliget közepén a legnagyobb sötétben. Ropizabálás. Éjjel-nappali. Almás-fahéjas Milkyway Minute <3 Éjszakai busz. Mosolygás az ellenőrre, hogy ne kérje el a bérletemet.

Köszönöm a tegnapot. És tudod Mandula: Bármikor. Bárhol. Bármeddig. Együtt. <3 És közös kép készülni fog : )

Aztán ma rámtalált a másnap. Nem a klasszikus értelemben. Kicsit fáj a fejem. Bár, vásárolni voltam, és eléggé átfújt a szél, meg nagyon untam az egészet, de ha ma nem vettem volna meg a dolgokat, akkor soha. Először is anyu vett nekem harisnyát a keringőrucihoz. aztán elmentünk közösen, és vásároltunk egy nyakláncot, meg egy fülbevalót, szintén a keringőrucihoz- ékszerésszel ékszert venni... KJ tegnapi vásárlásán felbuzdulva vettünk egy felsőt, és bolerót afterpartyra... Kicsit kacér, de jól néz ki, nagyon tetszik.

Ma felpróbáltam a kosztümncait, és szembesültem vele, hogy az bizony kicsi. Még "szerencse", hogy méretre készült. Nagyon durva, úgyhogy hétfőn mehetek ki a világ végére, hogy varrják újra a gatyámat, mert használhatatlan. Ezzel újabb négy órámat vesztem el. Remek. Komolyan mondom, ki vagyok akadva. Leveszi a méretet, és nem tudja megvarrni, elég gáz... Na mindegy.

A jövő hetem kész káosz. Főpróbák, táncpróbák, a varrónőhöz mehetek kétszer a város másik csücskébe, fodrász, keringőruhapróba... És ofő meg közölte, hogy nem mehetünk el egyetlen egy óráról sem... Hát kösz, egy nap nekem is csak 24 óra, és az üzlet nekem is csak addig van nyitva, mint másnak. Ergo, én a jövő héten mocsok sokat fogok lógni. Hétfőn utolsó két órát, szerintem, de az uccsóról tuti, hogy elmegyek. Komolyan mondom, szeretném ha egy nap 36 óra lenne. Mocsok fáradt vagyok. Mondjuk, aki éjjel úr, nappal is legyen az... Mindjárt vége- ez nyugtat.

Hiányzik McKábító. Ezt most feltétlenül ide kellett írnom. Három hete nem beszéltünk. Biztosan rengeteget dolgozik. Hiányzik. Hiányzol. annyira jó lenne úgy beszélgetni vele, mint a múltkor.

Holnap színházba megyünk. Végre. Nagyon örülök neki. Beülök, a teátrumon kívül hagyom az összes problémát, gondot, és nyűgöt, két és fél órán keresztül nem gondolkodom butaságokon. Felgördül majd a vörös függöny, és én el fogom hinni, hogy igenis, a színház a világ értelme.