Ültem tegnap este az ágyamon, és a "pesszimista" könyvemet lapozgattam. Nem olvastam, csak lapozgattam onnan ide, innen oda. Az járt a fejemben, hogy mekkora szeretettel, és törődéssel választottak nekem Valaki azt a könyvet.
Vajon mi járt a fejében? Meglátta a könyvesboltban, és azt gondolhatta, ezt megveszem neki, mert biztosan tudná értékelni?
Vajon tudatosan akart meglepni valamivel, vagy csak úgy "beugrottam" neki? Nem ez a lényeg.
Ültem tegnap este az ágyamon, és azon morfondíroztam, hogy mennyi szeretet van ebben a könyvben. Szinte sugárzott belőle. Jó volt ezen gondolkozni, jó volt a kezemben tartani a könyvet, és megpróbálni megtalálni a válaszokat.
Ültem tegnap este az ágyamon, és eszembe jutott egy idézet töredék. Ma megtaláltam az egészet. Wass Albert.
"Talán egy könyvben vagyok egy betű.
Talán egy szó.
Talán egy költemény.
Mit tudom én.
Csak azt tudom,
hogy nagyon szomorú lehet az a mondat,
mit kiolvas belőlem valaki,
ha letette a tollat."
Igen, szomorú vagyok. Igen, azt hiszem baj van.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
cod 2008.12.19. 20:16:29
és tudom ez most nem átlagos mert látom...ez egyedi bánat..és úgy ott lennék....hát ha segíthetek!