Új nap. Új év. Új élet. Az új haj még várat magára, bár nem sokáig, azt hiszem. Valamiért nagyon bízom 2009-ben. Olyan, mintha kaptam volna egy hatalmas, hófehér lapot, és azt írhatnék rá, amit csak akarok. Színes tintákkal. "Mostan színes tintákról álmodom..." Pirossal írom majd a szerelmet. Arannyal a családot, a barátokat. Kékkel a csókokat. Lilával a megfoghatatlant. Zölddel a csodákat. Sárgával az emlékeket. Vörössel a szenvedélyt. Narancssárgával az összes jó partyt. Világoskékkel Őt, pont olyan színnel, mint akkor abban a levélben.
Idén szeretném elhanyagolni a fekete tintát- a depressziót, a fájdalmat, ami nem mindig mások miatt volt. Inkább én okoztam magamnak. Téptem magam butábbnál butább kérdésekkel, és mindenképpen választ akartam kapni. Feleletet a "Miért? Miért most? Miért így? Miért ő? Miért én? Miért mi? Miért nem? És különben is: MIÉRT?" kérdésekre. És mi lett a vége? Sírás. Tépelődés. Depi. Zuhanás.
Igaza volt KJ-nak. Én nem ez a lány vagyok. Én nem az a lány vagyok, akinek lefelé görbül a szája. Legalábbis nem az voltam. Állandóan kacagtam. Mindenen. Mindenhol. Mindenkin. Aztán jött az önmarcangolás, és az "Én semmire nem vagyok jó" korszak. Ezúton szeretném megköszönni Lány1-nek a leribancozásokat, és azokat az édeskedves megjegyzéseket, miszerint hasztalan tagja vagyok a társadalomnak. Persze én is tehetek róla: nem kell elhinni mindent, amit mondanak.
Szabadnak, és függetlennek érzem magam. Elvették tőlem a 2008as lapomat, amit alaposan összefirkáltam, és sajnos több volt rajta a sötét szín, mint a világos. De most? Most itt van a hófehér lapom, és azt írok rá, amit csak akarok. És senki nem firkálhat a lapomra! Egyedül én írhatok majd rá. "Minden nap egy tiszta lap: azt írd rá, amire emlékezni szeretnél!"
És nem leszek kaktusz.
"Kaktusznak lenni könnyű. Nyers erővel ellökni magadtól mindenkit, vastag falakat felhúzni könnyű. De odaadni azt ami Vagy, kinyílni a világra és megélni a saját teljességedet, vállalni azt, hogy Rád taposhatnak... Nos, ehhez kell az erő."
És nem fogom tűrni, hogy az ilyen Lány1 félék a lelkembe másszanak. Sajnálom, nekem volt gyerekszobám. Anyukám törődött, és törődik velem. És nem hiszem azt a barátaimról, hogy marionett figurák, nem bánok velük Barbie babaként.
Azt fogom csinálni, amit szeretnék. Élni fogok. Használni, ha csak használni akarom. Asztalon táncolni, ha ahhoz van kedvem. És írni, írni, és írni. Mert ez az egyik legjobb dolog a világon. Ha várni akarok, várni fogok. És várni akarok.
"Mindig várok rád, míg van elég erő a szívemben,
soha nem adom fel, ne is kérd, ezt nem teszem,
mindig harcolok érted, küzdeni fogok, míg bírja szívem
nem adom fel, hiszen mindig küzdeni kell. "
Szívárványszínben látom az idei évet. És melyik szín uralkodjon? Nem tudom. Akármelyik fog uralkodni, jó lesz. És kedves Valaki! Nem vagyok az a megunós fajta : )
Drága Nővérem! Jó lesz, mert jóvá tesszük. KISBABÁNK lesz! Már csak két hónap : ) (L)
Drága Tes! Mi 70 évesen is azon fogunk röhögni, hogy: "Színész vagyok. Aha. Hát, tányért játszom..." Na meg azon, hogy "Volt- e vízköpő?" Csak annyit kéne megtudnunk, hogy Santana híres? :P
Mandula! Legyen az idei év olyan, mint tavalyi. Jóban-rosszban. És idén hagyjuk ki a három hónapot :)
McKábító! Nem tudom illő- e ezt ide írnom. Nem. Meggondoltam magam : ) De legyen jó éved. Olyan, amilyet szeretnél. 2009 a kos éve. Hát, hajrá : ) <3
Optimista vagyok. Valaki ezt kérte tőlem. Jó lesz. Érzem itt belül. Különben mit csinálok ennyi színes tintával?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
cod 2009.01.02. 18:16:08
Mi erősek vagyunk...mosolygósok optimisták... csak néha elfelejtjük...még szerencse h eszünk be jutott...