2006. elején azért festettem vörösre a hajamat, mert meghalt a nagymamám. Imádta a hajamat. Simogatni, copfba fogni, befonni. Szerette, hogy csigás a hajam. Amikor meghalt, kifordultam magamból, nem voltam önmagam. Dühös voltam. Dühös voltam a világra, az orvosokra, a nővérekre, a nagybátyámra, a nagypapámra. Nagyira nem voltam dühös, de nagyon rosszul esett, hogy amikor utoljára láttam, és "beszéltem" vele, azt tátogta, hogy "Menj a picsába." Iszonyatosan rosszul esett, teljesen összetört a dolog. Később anyu azzal próbált vigasztalni, hogy azt nem is nekem mondta, hanem a nagybátyámnak. Haragudtam mindenkire, de rá nem tudtam. Rossz volt, és még most is nagyon rossz nélküle.

Nem sokkal a temetés után elmentem a fodrászomhoz, és azt mondta, hogy "piros". Nem érdekelt senki, és semmi akkor. Elmentem, befestettem, a fodrászom pedig azért imádkozott, hogy anyu ne küldjön vissza. Pumukliként mentem haza. Részben azért, hogy jelezzem a külvilágnak azt, hogy új szakasz kezdődött az életemben, részben azért, mert nem találtam a helyemet.

Aztán jött egy baleset, és a vörösből lila lett. Igazán sötét lila, majdnem fekete. És gyakorlatilag 2006 ősze óta lila vagyok. Akkor hosszú volt a hajam. Szerettem, hogy hosszú. Aztán levágattam. Csutkára. És megint miért? Azért, mert tehetetlen voltam. Ez volt 2006. októberében. Aki össze tudja kapcsolni, hogy mi volt akkor az utcán, és az "életemben", annak jár egy pirospont.

Tegnap átsuhatn az agyamon, hogy megint lezártam egy szakaszt az életemben. Ballagás, érettségi, pápá középiskola, pápá Királypingvin (soha többet hozzám se szólj, te büdös banya), pápá "gyermekévek". Most újra kezdek valamit- a szocializációt, a beilleszkedést, a kapcsolatteremtést, mindent, amit lehet.

Egész kis pofás terveim vannak. Szeretnék visszamenni hastáncolni. Szeretnék megtanulni lengyelül. Szeretnék lefogyni minimum 15 kilót az újévig. Szeretnék jó újságíró lenni annál a magazinnál, ahol most lehetőséget kaptam, mert látnak bennem "fantáziát". Szeretnék egy kiskutyát. Szeretnék minél többet olvasni. Szeretném megvenni azt a kalapot, amit kinéztem magamnak. Szeretnék úgy beszélgetnia barátaimmal, hogy ne kelljen azon gondolkoznom, vajon most miért fognak lebaszni. Szeretnék találni egy jó kis 4 órás állást, hogy jövőre elmehessek Toscanaba. És a mostani "leg": azt hiszem, szeretnék újra "uncsi" barna lenni. Új haj, új élet.