Természetes dolog, hogy az évek múlásával változnak a trendek. A tavalyi lila pulóver már annyira nem sikkes, és szerencsére a szőrös csizmákat is sikerült leepillálni. Ugyanúgy, mint a divat, változik a „mesetrend”  is: jelenleg a manga és animekorszakot éli a fiatalság, nekünk „idősebbeknek” pedig felüdülés felidézni a régebbi rajzfilmeket, és azok tanulságait.

     Napokig sorolhatnánk a kiváló magyar meséket: magyar népmesék; Frakk, a macskák réme; Mátyás király meséi; Kukori és kotkoda; Dr. Bubó; Süsü; Pityke őrmester…

Mi még vártunk vártunk Pompommal Picúrra, szavaltuk Gombóc Artúrral a „csokoládémondókát”,  és gondolkodóba estünk Paulával azon, hogy miért nem a Hufnágel Pistihez ment feleségül. Sajnos a válaszolni csak egy klisével tudtunk: a szerelem nagy úr. Aztán, amikor az oviban szerelmesek lettünk a Marciba, azzal nyugtattuk a másik kislányt, hogy „Na de drágám! A MI Marcink!”

     Később aztán a magyar meséket Walt Disney csodás alkotásaira cseréltük, és mennyit tanultunk belőlük! Az oroszlán nem eszi meg a szurikátát- kiválóan eléldegél kukacokon; az egerek csodás ruhát tudnak varrni; a szőke herceg soha nem iszik annyit a bálban, hogy másnap ne induljon el megkeresni fél pár üvegcipővel a kezében a „szerelmét”; az álmok világában is meg lehet hódítani a királylányt; és az alma csak addig egészséges, ameddig nem egy bibircsókos banya kínálja.

Láttuk, hogy az összes Disney lány gyönyörű, és már mi sem az Okos királylányok akartunk lenni a Mátyás király meséből, hanem Jázmin hercegnők, Csipkerózsikák, Hamupipőkék, Hófehérkék, Arielek… Sokkal jobban csábítottak minket a Disney hercegnők daliás lovagjai, akik mindig elnyerik a hercegnők szívét- ha kell, megküzdenek a gonosz boszorkával, és a töviserdőn is keresztülvágnak azért, hogy cuppanós csókot nyomjanak a hercegnő rózsás ajkára. Természetesen nyolc évesen még pironkodva elfordultunk a csók láttán, de tizenhárom évesen már epekedve vártuk a saját daliás hercegünket, hogy rövid, és szégyenlős szájracuppantással ajándékozzon meg minket.

 Természetesen a királyfi mindig daliás, és jóképű, kivéve Szörnyeteget, de a jószívű francia lány átlát a zord külsőn, és elnyeri az érző szívet. Érdekes, hogy egyedül a Szépség és a Szörnyetegben lehet felfedezni párkapcsolati vonásokat: Szörnyeteg vacsorázni, majd táncolni viszi Bellet, ajándékot ad neki, és együtt is él vele, ellentétben a többi mesével, ahol

a királyfiak mindig megtalálják a tökéletes hercegnőt, soha nem válnak el, soha nem randiznak. Megmentik a lányt, és oltár elé cibálják. Nincs sok cécó se a romantikával, se a meghívókkal, és a lakodalmi menü sem érdekli egyik pixelfigurákat.

      A sok Disney rajzfilm után mi is egy rózsaszínű rágógumi léggömbben találtuk magunkat (természetesen királylánynak öltözve), és vártuk a királyfit. És vártuk. És vártuk. És még mindig vártuk. Aztán megtudtuk, hogy a királyfink eltévedt a sűrű sötét erdőben, a mi léggömbünk pedig kipukkadt, az undorító rózsaszín massza pedig beterített mindent, és mindenkit. Hiába, vannak olyan királyfik, akiken még Jancsi és Juliska morzsái sem segítenek