Ma ültünk az osztállyal a Duna parton, és csak néztük a vizet. Közben azért úgy tettünk, mint akik éppen hű de nagyon fotóznak. Igazából eszünk ágában nem volt fényképezni. Nekem kedvsem se volt hozzá túl sok.

Szóval, csak ültem ott Milán és Dokinéni között, közben gondosan óvtam az egészségemet, és azt éreztem, hogy igen, ez most jó. Olyan nyugodt, olyan békés, olyan minden rendben van, nem lehet semmi baj.

Idilli pillanat volt, csak a sör hiányzott a kezemből. Harmadnapra ideális.