A szombati Hungarica frenetikus volt. Az éjszaka szinte leírhatatlan. Történtek jó dolgok. Vicces dolgok. Vicces és jó dolgok. Olyan embereknek mutattak be, akiket kb. 7 éves korom óta hallgatok. Olyan emberek voltak körülöttem, akiket imádok.

Az este legjei:

Legnagyobb bók: "Nem mondták a fiúk, hogy ilyen szemérmetlenül fiatal, és szép vagy!"
Legnagyobb beszólás: "El ne törd a dobverőt! Válság van, baszod!!!"
Legkedvesebb invitálása: "Akkor pénteken VörösYuk? ;)"
Legbénább dolog: "Az az épület nem a PeCsa?!" Nem, az a Népstadion...
Legmegdöbbentőbb dolog: "Nem mondhatom neki, hogy emelje fel azt a nagy picsáját, és húzzon le onnan, mert látszani fog a felvételen."
Legötletesebb dolog: "Vegyük fel kamerával, és tegyük fel youtube-ra!!!"
Legpicsósabb dolog: "Odaadjam a szemhéjtusomat, hogy alá tudd írni?" 
Legmeglepőbb dolog: "Kisasszony, válaszolna pár kérdésünkre?"
Legváratlanabb kérés: "Még egy puszit se adsz?"
Legbutább kérdés: "Kérsz egy kis pálinkát?" Hogy a francba ne!!!
Legnagyobb oltása: "Én egyre öregebb vagyok, te pedig ööö... Egyre anyukásabb."

És május 1. megint!!! A tavalyi koncert olyan volt, mint az első szerelem. Az idei olyan, mint az első szex. Nem, nem fejtem ki.

Utána benéztünk egy-két helyre. Találkoztam McHarryPotterrel. Addigra már nem volt szomjas, ő viszont egész fitt volt. És látta, hogy csillog a szemem. A francba. Ne lássa, ne tudjon róla. Igen, ez rejtegetni való dolog. Főleg előle. A kettőnk halmazábráján nincsen közös pont. A két kör nem metszi egymást, és ez így van jól. 

Aztán az egyik helyen szintén érdekes dolgok történtek. Volt egy srác, aki azt hitte, hogy fel akarom szedni. Igazából egész jót beszélgettünk addig, ameddig meg nem próbált meg a hajamhoz érni. Ott egy kicsit bedurciztam. Mondjuk volt előzménye, de azt inkább hagyjuk. A másik pasival viszont iszonyat jókat röhögtünk. Neki sikerült angolra innia magát, majd megörvendeztetnie engem a legmeghatóbb bókkal: "Figyeltelek, amikor bejöttél. Teljesen oké vagy. És ezt bóknak szántam!" Na, és az ilyenektől ne legyen könnyes az ember lányának a szeme. 

A pénteki koncert szintén frenetikus volt. Beszélgettünk. Attól függetlenül, hogy nem egészen úgy alakult az estének az a része ahogyan terveztem, nagyon jól éreztem magam az én csodás Dokinénimmel.
Bénának ismét béna voltam, az mondjuk igaz... Kellett egy kis segítség, hogy felvegyem a zakómat, mert egyszerre akartam mindent csinálni, és láss csodát, nem ment xD Utána pedig hintáztunk. Két órát. Betörtem az órámat. Viszont egy olyan lány volt mellettem, akit imádok, akiről tudom, hogy mindig számíthatok rá, azt pedig remélem ő is tudja, hogy ez a dolog kölcsönös. 

Imádlak Dokinéni <3

Az éjszakai megállóban pedig volt egy kis kalandom, de arról majd máskor. (Az sokkal viccesebb!)