Elég sok minden jár most a fejemben.
Ma meglátogattam egy volt osztálytársamat. Négy hónapos a kislánya. Édes kis csöppség, nagy szemekkel. Pár perc után össze is haverkodtunk, a Humanicban már nagyon szeretett (főleg a hajamra és a címeres medálomra volt ráindulva), és hogy kinyilvánítsa a szeretetét, egyszerűen lehányt. Utána pedig elaludt a kezemben. Nem is a babahányás a lényeg, hanem az anyuka.
Sajnáltam. Valamilyen szinten irigy voltam, de sajnáltam. Ő már egy olyan kapcsolatban él, amilyenben én sosem fogok (házasság basszus!!!), van egy gyereke (esélytelen)... Szóval igen, voltak dolgok, amikre "irigy" voltam... De a kialvatlanságra, az időhiányra, arra, hogy három napja tervezi a hajmosást, arra nem. A hajmosásról senki kedvéért nem mondok le. Az egy tök jó dolog... Egyébként boldog kis család, meg jók együtt. Csak olyan fiatalok.
Aztán az is eszembe jutott, hogy épp itt az ideje elolvasni A szerelem kolera idején c. könyvet. Tavaly a ballagásomra kaptam, de még mindig nem olvastam el.
Később Dr. Csernus Bevállalja? c. könyvét olvastam, és volt benne egy idézet: "Tartsd tiszteletben a saját érési idődet! A türelmetlen ember önmagát erőszakolja meg, mikor sietteti sorsát. Ezzel magában hordozza az örök elégedetlenséget." Kommentálni inkább nem kommentálom. Mindenki értelmezze úgy, ahogyan szeretné.
Egyébkéntmegnagyonszerelmesvagyokazösszesbe! Annyira szépek *.*
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.