Az úgy volt, hogy annyi mindenki beszélt a Twilightról, hogy eldöntöttem, ezt nekem is el kell olvasnom/meg kell néznem. Tegnap elolvastam a Twilightot, ma a New Moont, és még a filmet is megnéztem. 

Hát skacok, ez aztán az igazi szociotréning. Érdekesnek érdekes, bár az én gyerekkoromban a vámpírok még elégtek a napon, és nem csillogtak. Meg kurvára paráztak olyan dolgoktól, mint a kereszt, az ezüst, meg a fokhagyma. Meg annyira a tükörben sem tudták megigazítani a sérójukat, mert piszkosul nem volt tükörképük.

A filmen látszik, hogy egy nő rendezte, és igen, ezt most fikázásból mondom. Meg az is látszik, hogy a célcsoport 13-16 között van.
Patiszon-Padlizsán Robival már az elején is voltak fenntartásaim, és őszintén szólva, ennél többet nem is vártam tőle- nem volt valami kiemelkedő a teljesítménye. Az viszont kifejezetten tetszett a filmben, hogy Bella nem nyavajog úgy és annyit, mint egy fürdőskurva... (Bocs.) Csóri csaj, a könyvben elég nagy rinyapicsa...

A könyvvel igazán egy nagy problémám van: Bella állandóan sír/leesik/elesik/felsérti/megsérti/elvágja/felvágja/megvágja, Edward meg állandóan mosolyog, vagy csúnyén néz. Lehet, hogy kinőttem már ebből a korból, nem tudom... És a szereplők háttere kb. ennyi. Jó lehet, hogyha más hangulatban olvasom, akkor kicsit több jön le, de most nagyon nem.

Egyébként meg a Halandó-Vámpír szerelmesvagyokbeléddehatöbbleszköztünkazrossz lesz témakört a Buffyban már lelőtték. Kicsit igényesebben.

És miért nem találtak egy szebb férfi főszereplőt???

Az élet nagy kérdései.