Tegnap Debrecenben voltam. Jó volt.
Tegnap Nyíregyházán is voltam. Az volt a legjobb. Találkoztam Tesómmal, és nagyon nagyon jó volt. Rájöttünk, hogy nekünk van egy gonosz ikertesónk, aki hülyeségeket csinál helyettünk, és a Jetink mellett lakik a szekrényben. Hát Tes, az én ikertesóm megint hülye volt tegnap...
Remélem az ikertesómat nem Áginak hívják, mert akkor ő is megszívta.
Egyébként (jellemző a férfiakra), hogy amikor anyum megkérdezte telefonon, hogy "Ági jól van?", akkor a kollégái megkérdezték tőle, hogy miért beszél E/3-ban a gyerekéről... És nem kaptam vacsit. Ezen még mindig ki vagyok akadva. Én egyedül nem eszem, mert nem szeretek egyedül enni, szóltam hát Sz-nek, hogy jöjjön el velem enni. Mondta, hogy oké, nagyon szívesen. Ülök, várok rá, közben mindenki életet ment, nekem korog a gyomrom, próbálok nem tudomást venni a piszokjóképű dokiról (*), Sz. meg néha odaszól, hogy "mindjárt, mindjárt!". Na, a mindjártjából egy darab pogácsa lett, amit anyu táskájából zsákmányoltam. Ennyit arról, hogy vacsizunk. Lehet beijedt anyámtól xD xD xD (Ebből most tudom, hogy senki nem ért semmit, de a bennfenteseknek majd elmesélem :D)
Magamhoz képest kevés fényképet csináltam, valahogy nem tudom, nem jött össze tegnap, pedig én lényegében azért voltam ott. Viszont...
Én próbálom kerülni a katonákat. Ez van, bocs. Mit ad Isten? Ülök Debrecenben, a Kossuth téren, olvasok. És akkor bumm, egy honvéd zenekar úgy csoportosul. Na, akkor kellett volna vennem egy villamosjegyet, és jó messze elkerülni őket, de olyan régóta szeretnék elmenni egy hangversenyre, hogy az valami hihetetlen, de mindig közbe jön valami. (meg válogatós is vagyok, franc a pofámat!) Szóval maradtam, és hallgattam, és nagyon jó volt, egészen addig, ameddig az egyik katona srác úgy döntött, hogy odajön szórakoztatni. Érdekes beszélgetés volt. Azt mondta, még életében nem mérték végig akkora undorral, mint én (bocs); és ha szemmel ölni lehetett volna, akkor a családja most nagyon sírna (bocs). Nem akartam bunkó lenni, de sikerült (bocs).
Balfasz egy lány vagyok, az biztos. Nővérem kifejezésével élve: "Te kis szerencsecsomag". Hát, lottót ne vegyetek velem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.