Három "hűdejómiértnemhallgattameddig" csudimuzsika került az életembe: Van Morrison; The Black Keys; és Kings of Leon. Az utóbbi pár hétben csak ezeket hallgatom. Jó érzés. A Soft c. szám elég sokszor szerepel a lejátszási listámon, mert szerintem iszonyat jó szövege van. Most is éppen az szól. Délután viszont Van Morrison csiklandozta a fülemet, meg a szívemet, meg a lelkemet. Pont olyan földön fekvős-ritmusra lábat ringatós volt.

Apával este volt egy igen hosszú beszélgetésünk. Attól függetlenül, hogy nagyon vicces volt, és úgy kacagtam, hogy majd' megfulladtam, nem hiszem, hogy még egyszer beszédtéma lesz ez köztünk. Viszont jó volt. Olyan igazi apa-lánya kapcsolat van közöttünk, nem úgy, mint a biológia apámmal. Na ő az (mármint a biológiai apám), akit egy életre leírtam.

Ma érdekes élményben volt részem. Kopogtak az ajtón, az alsószomszéd volt az, akiről tudni kell, hogy nem vagyunk túl jóban... Egyszer három nap nem alvás után rá akartam rúgni az ajtót pizsiben meg bakancsban, hogy akkor kuss, mert kinyírom. (Úgy üvöltött hajnalban a zene, hogy remegtek az ablakok) Na szóval azóta nem igazán kedvel. Én se kedvelném magam. Szóval kopogott az ajtón, és rajtam kivételesen vállalható ruha volt (vagy akkor kopog, amikor éppen törölközőben flangálok, vagy amikor a legszakadatbb-összefirkált nadrágomban teszek-veszek, meg ugye volt az a pizsis eset, szóval fura, amikor vállalható ruhában talál), és ezt a tudtomra is adta, mert képtelen volt a szemembe nézni, meg meg is jegyezte, hogy milyen fura végre normális ruhában látni. Na mondom kösz... Amikor legutoljára találkoztunk, akkor rajta csak egy sort volt, meg egy papucs, és rohant lefelé a pizzáért, aztán kedvesen játékosan invitált a lakásába egy kis kajálásra, meg másegyébre. Persze, hogy a szülők akkor zártak ki a lakásból. Pár pillanatra megfordult a fejemben, hogy akkor bemegyek, de aztán mégsenem. 
Na szóval, azért kopogott fel, hogy szerinte elindult lefelé a redőnyöm, amit először kedvesen hárítottam, de estére kiderült, hogy tényleg az én redőnyöm hullik darabjaira. Szívás.

Ja, akartam még írni a szombatról, de aztán mégsem.

És egy felhívás :P http://urbanstigma.blog.hu/2010/07/06/aki_kitalalja_hogy_ez_mi_kerhet_tolem_valamit