Ma sikeresen megküzdöttem az e-felvivel. Sokat gondolkodtam azon, hogy mi legyen a harmadik helyen megjelölt szak, mire végül döntöttem. Nem tudom, hogy mi lesz, és nagyon félek.

Holnap újra suli. Nem érdekel. Egyszerűen annyira gyűlölöm már ezt az egészet... 

Pénteken találkozunk. Nem tudom, hogy elmegyek-e, nem tudom, hogy mi lesz, nem tudom, hogy miért vagyok ennyire buta...? Azt mondtam neki múltkor, hogy szeretem. Én nem szoktam ezt mondani, én nem szoktam ezt mondani, mert félek, hogy a másik nem szeret. És nem attól, hogy nem úgy szeret, ahogyan én szeretném, hogy szeressen, elvégre ki szeretne engem úgy? Hanem attól, hogy a másik egyáltalán nem szeret. 

Annyira szerencsétlen vagyok, hogy az néha már fizikai fájdalommal jár.

Azt mondtam neki, hogy szeretem. 

Hülye vagyok.