HTML

Gondolatok a szobából

Vörösmarty a könytárban gondolkozott, én a szobámban... És ezt most bizony le is fogom írni :) Nem ígérem, hogy minden nap írok majd. Bár, ki tudja mit hoz majd a jövő...?!

Friss topikok

Naptár

november 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

2011.07.04. 22:16 Nussi

"... Méreggel teli a véred ..."

 A mérgességemnek, idegességemnek több fázisa van.

Létezik az a fázis, amikor próbálom nem mutatni, hogy mérges/ideges vagyok, de "szúrkálódok", bunkó megjegyzéseket teszek. Egy egy elég laza fázis, általában egy nőhöz abszolút nem illő Basszamegarohadtélet!-ezés után megnyugszom, és visszatér minden a régi kerékvágásba.

Van az a fázis, amikor kiabálok. Nagyon. Hangosan. Nagyon hangosan. Iszonyatosan nagyon hangosan tudok kiabálni. Ez már nem olyan laza fázis, kicsit nehezebben nyugszom meg, de pár perc hangoskodás után jobban érzem magam, és utána már csak magamban puffogok.

Aztán van az, amikor annyira ideges vagyok, hogy sírok. Zokogok. Olyan "taknyam-nyálam" egybe folyik módon. Ez általában akkor következik be, ha a kiabálás nem segít, és nem tudok lenyugodni utána. Olyankor sírok. Keservesen. Sőt, szerintem néha még hisztizek is. Ebből a fázisból már rohadt nehéz kilábalnom.

És végül, az utolsó fázis: a hányingere/hányós remegés. Ez az idegességemnek az a foka, amikor már hosszú órákig (!) kell küzdenem azért, hogy megnyugodjak. Ez általában nem szokott sikerülni, ezért aki ebben a fázisban kap el, aztán simán lekiabálom bármiért. 
Ilyenkor csapkodok, káromkodok, és ha valaki hozzám szól, azt képes vagyok lenyelni keresztbe. (Szóval olyan vagyok, mint egy menstruáló tinédzser, semmi extra) 
Az utolsó fázisban elérem az őszinteségnek azt a fokát, amit az emberek nem akarnak hallani.

Hogy miért írtam ezt le? Mint tudjátok, állást keresek. Bár nem igazán akartam az újságíró szakmában dolgozni, mégis beküldtem több magazinhoz az önéletrajzomat, hátha mégis az egyetem után újságírásra adom a fejemet. Szóval beküldtem pár helyre az önéletrajzomat, regisztráltam a kiadók adatbázisába, és vártam a szerencsét újságíró-állás ügyben. 
Ma éppen twitteren nézelődtem, amikor láttam, hogy az egyik ismerősöm holnap állásinterjúra megy egy online magazinhoz. Ezzel még nem is lenne "probléma", ha: az érettségijén már megszáradt volna a tinta, lenne ilyen irányú végzettsége, tehetsége, íráskészsége. (Igen, most szépen fel lehet hördülni a számítógép monitora előtt, hogy irigy vagyok, és fogjam be/dögöljek meg/csituljak el/keresgéljek tovább. Amennyiben a vélemény valami ilyesmi, akkor ajánlom az a kis X-et a képernyő jobb felső sarkában.)

Szóval, nézzük csak a problémámat: itt ülök egy újságíró/fotóriporter végzettséggel, tehetséggel, és jó íráskészséggel, egy középfokú angol nyelvvizsgával, és akkor azt hívják be állásinterjúra, akinek nincsen SEMMI tapasztalata ilyen téren...!? 

Igen, dühös vagyok. Igen, ideges vagyok. Igen, mérges vagyok. Igen, még mindig a remegős-hányingeres fázisban vagyok!

Már tényleg csak egy kérdésem lenne: mégis a nálam sokkal okosabbak miért hiszik azt, hogy manapság könnyű állást találni?

6 komment

Címkék: gondolatok


A bejegyzés trackback címe:

https://cupofcake.blog.hu/api/trackback/id/tr163039753

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Latz von W. 2011.07.04. 22:25:46

Szerintem protekciós a gyerek, sajnos mindenhol jelen van ez most.
Az okosak bekaphatják, én tapasztalatból mondom neked, hogy rohadtul nem könnyű állást találni. Az előző képzésem után nekem például öt hónapomba telt, hogy munkát kapjak egy napelem-gyárban (!), és örültem neki, hogy végre valami. Pedig a végzettségemhez aztán semmi köze nem volt.
Ja, és remélem nem kerültél az utolsó fázisba...

Nussi 2011.07.04. 22:30:40

@:: Latz ::: Oh, dehogynem. Ráadásul anyuval is jól összekaptunk, mert mondtam neki, hogy nézzen már szét a környezetünkben, hogy mindenki végzettség nélkül, egy sima érettségivel kapott munkát, én meg két végzettséggel nem találok semmit...

Ja, jelen van a protekció, ebben a szakmában meg főleg... És akkor az emberek az újságírókat szidják...!?

N.

wiwianne 2011.07.04. 22:53:11

Egyetértek Latz úrral. Manapság már minden ezen alapszik. Én csak nyári munkát szerettem volna, jó lett volna egy kis pénzt keresni és félretenni stb. De sajnos ez sem jött össze, és engem is kiakaszt, hogy x meg y akik sík hülyék és 1 kört nem futottak a munkáért azok dolgoznak ! Én meg itthon ülök egész nap arra várva, hogy hátha talán kapok egy e-mail-t vagy adja isten felhívnak. DE én ár átléptem arra a szintre, hogy magasról szarom le. Tudom azért nálad nem egy laza nyári munkáról van szó, de jobbat te sem tudsz tenni, hidd el. Kitartás Nussi !

Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2011.07.05. 08:25:27

Drága Nussi, ha kell segítség, azt fel tudom ajánlani, hogy terjesszem az önéletrajzodat. Hátha ez is egyfajta protekció... :) Nem jelent semmit, de hátha bejön. ;)
Amúgy ja, az élet elég szar...és sok múlik a szerencsén. Szinte minden azon múlik: jókor jó helyen legyél, amúgy bukta.
Fel a fejjel, kicsi lány! :)

Nussi 2011.07.05. 15:29:44

@wiwianne: Latz úrral én is sok mindenben egyet értek ;] Diákszövetkezetet nem próbáltál? Ahogy látom, ott most elég sok munka van, csak én már nem mehetek oda.

@Enchantée: Köszönöm szépen :] <3

Az egészben egyébként az az undorító, hogy meghirdetnek egy állást, és kikötik, hogy KELL hozzá szakmai végzettség. Erre azt hívják be interjúra, akinek nincsen szakmai végzettsége...?

N.

wiwianne 2011.07.05. 21:23:32

De, próbáltam már, de mióta elküldtem a szerződésem azóta semmi. Azt mondták, hogy majd hívnak ha lesz valami, de hát... :(
süti beállítások módosítása