Szóval az úgy van, hogy van ez az óra, amire én nem szeretnék járni. Röviden és tömören: 38 kreditem van a félévben; három napot az egyetemen töltök, négyet a munkahelyemen. Ilyen időbeosztás mellett, szótár nélkül (nincsen elérhető szlovén-magyar, magyar-szlovén szótár, szóval most egy szlovén-német német-szlovén ill. egy szlovén-angol angol-szlovén szótárral harcolok) valahogy, valamiért nem érzem magamban az erőt ahhoz, hogy én szakfordítsak. Plusz így is van egy olyan szlovénes tárgyam, amelynek az első óráján kiderült, hogy nem minden arany, ami fénylik.
Lényeg a lényeg, mondtam a tanárnőnek szép kis BlendaMed mosollyal, hogy nincs időm; két helyen dolgozom; három idegennyelvet tanulok egyszerre; szórakozásképpen elalszom a híradón is, ha éppen itthon vagyok; a barátaimat lassan fel sem ismerem, és különben sem szeretném a Kings of Leont Oroszlánykirálynak fordítani.
És hogy mi lett a vége az ellenkezésnek és az elutasításnak? Az, hogy “természetesen” én is megkaptam a lefordítandó szöveget, amit holnap estig el kellene küldenem.
Fogalmam sincs, hogy fogom megcsinálni.
Főleg azért, mert az sem tudom merre van a fordítandó szöveg. “Eltettem, hogy meglegyen.”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.