Délután a városban rohangáltam. Matektanárnál voltam. Verőfényes napsütés, szűkebb mellékutca. Nussi úttesten, úttesten kanyarodó autó. Nussi másik világban, autós nem tudni hol. Csitt-csatt. Nussi földön. Autós autóból ki. Hangos kiabálás. Na, mindegy. Élek.

Haza felé próbáltam talpon maradni. Sikerült is. Találkoztam egy nagyon érdekes buszsofőrel. A Hungária körúton voltunk. A megállóban egy vak fiú állt. A sofőr leszállt a buszról, odament a fiatalemberhez, elmondta, hogy milyen busszal van, megkérdezte, hogy mivel hova megy? Aztán segített felszállni a fiúnak a járműre. Visszaült a volánhoz, és elindultunk. Valószínűleg megkérdezte a fiatalembert, hogy hol szeretne leszállni, mert az egyik megállónal újból leszállt.

Meglepő volt... Csak egy kicsit kéne figyelnünk a körülöttünk élőkre, és rögtön szebb lenne minden...