Délután a városban rohangáltam. Matektanárnál voltam. Verőfényes napsütés, szűkebb mellékutca. Nussi úttesten, úttesten kanyarodó autó. Nussi másik világban, autós nem tudni hol. Csitt-csatt. Nussi földön. Autós autóból ki. Hangos kiabálás. Na, mindegy. Élek.
Haza felé próbáltam talpon maradni. Sikerült is. Találkoztam egy nagyon érdekes buszsofőrel. A Hungária körúton voltunk. A megállóban egy vak fiú állt. A sofőr leszállt a buszról, odament a fiatalemberhez, elmondta, hogy milyen busszal van, megkérdezte, hogy mivel hova megy? Aztán segített felszállni a fiúnak a járműre. Visszaült a volánhoz, és elindultunk. Valószínűleg megkérdezte a fiatalembert, hogy hol szeretne leszállni, mert az egyik megállónal újból leszállt.
Meglepő volt... Csak egy kicsit kéne figyelnünk a körülöttünk élőkre, és rögtön szebb lenne minden...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
cod 2008.05.14. 12:18:35