Gondolatok a szobából

A KRESZ másnak is ilyen nehéz volt, vagy csak én vagyok rinyapicsa?

Nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon 

büszke vagyok a magyar paralimpikonokra!

De mi van akkor, ha nem is űznek, mennék én magamtól is, de mégis, valami megmagyarázhatatlan belső kis hangocska nem hagyja...?

Koncerten voltam szombaton. Ha valaki megkérdezné, hogy jól éreztem-e magam, nem tudnék rá válaszolni. Elmentem, ott voltam, mosolyogtam, és szerintem egész hihetően mondogattam azt, hogy "Köszönöm szépen, jól vagyok!". És ez igaz is: köszönöm, jól vagyok. Dolgozom, iskolába járok, itthon minden kiegyensúlyozott és békés. Mégis, amikor ott voltam, nyugtalan voltam és feszült. Miattuk.
Ez a zenekar már nem az a zenekar, amit megszerettem. Tagcsere tagcserét követett, és ezt a többi "rajongóval" ellentétben én nem tudom jól és szépen megélni. Nekem hiányzik Kisodobos és a NagyMedve. Hiányoznak a koncert előtti "rituáléink", a bolond beszólások.

Hiányzik az az érzés, amit régen minden koncerten éreztem. Az az érzés, amikor felcsendül az első dal, és tudom, hogy minden oké. Az utolsó két-három koncerten fel sem tűnt, hogy lekéstem az első dalt. És nem, nem a zene lett rosszabb, csak mások lettek az emberek, és ezek az emberek már nem képesek megadni nekem azt, amire vágyom. Érdekes.

Érdekes, hogy mások ugyanezt említik: mintha lett volna plüssmacim, akivel évekig osztoztam volna az ágyamon, és aztán egyik napról a másikra elvették volna. Itt vagyok plüssmaci nélkül.

Tudom, hogy más próbálja átvenni Kisdobos helyét, de ne nevettessük már egymást. 

Éppen itt az ideje annak, hogy kinőjek ebből a tinilányos izéből.

Régi-új fogorvosom van.

Én nem emlékeztem rá, hogy a doktor úr ennyire szép.

És arra sem emlékeztem, hogy ennyire külföldi.

Arra meg aztán pláne nem emlékeztem, hogy mennyire el tudok pirulni, ha valaki az anyanyelvén szól hozzám. Még akkor is, ha egy árva szót sem értek belőle.

Szép fogorvosok, akik csak fájdalmat okoztok, menjetek a francba!

Inkább le sem írom, mit kívánok :D

Hiányzik az egyetem.

Stréber vagyok 

Az első iskolai napomon édesanyám és nagymamám kísértek el.

Szeptember elseje volt, és úgy szakadt az eső, mintha dézsából öntötték volna. Gyalog mentünk az iskolába a szűk kis mellékutcákban a nyolcadik kerületben, és emlékszem, hogy minden egyes tócsába beleléptem, miközben rettegtem az első naptól. 

Arra is emlékszem, hogy volt nálunk egy fehér nylonzacskó, és anyuék vettek nekem zöld feliratos YES csokit, mert azt szerettem a legjobban. 
Arra is emlékszem, hogy az asztalokon kicsi kártyácskák voltak, amin a nevünk szerepelt, és én a jobb oldali padsorba kerültem, a harmadik padba egy Kinga nevű lány mellé. 

Nem is tudom miért írtam ezt most le. Talán azért, mert nagyon hiányzik a nagymamám, és nagyon sajnálom, hogy nem érte meg a szalagavatómat, a ballagásomat és azt, hogy egyetemre kerültem. 

Csak remélni merem, hogy az én édesanyám látni fogja azt, hogy az én gyerekeim főiskolára, egyetemre mennek. 

Azt hiszem az utóbbi néhány évem legnagyobb túlélője a mentám.

Néha elfelejtek neki vizet adni napokig hetekig de amikor eszembe jut, és ráborítok egy adag vizet, akármennyire is van/volt kiszáradva, egyszerűen új életre lel, és újabb és újabb friss hajtásokkal köszöni meg a vizet. Még akkor is, ha előtte hetekig nem kapott egy cseppet sem.

Jó fej ez a menta.

Mindig eszembe juttatja, hogy ha ki vagyok száradva, és az életösztön ill. az életkedvem inkább a sivataghoz hasonlít mint egy medencéhez, akkor csak egyszer van szükségem néhány csepp folyadékra ahhoz, hogy felálljak és tovalibbenjek. 

Jó fej ez a menta.

A saját maga módján megmutatta azt, hogy mindig a körülményekhez kell alkalmazkodni és nem ahhoz, hogy mi lehetne akkor, ha.

Jó fej ez a menta.

...kezem.

Mondhatni nem mozog a jobb.

És nem gipszelték be, mert a doki szerint: "azért szeretné begipszeltetni, mert nincsen kedve dolgozni!"

Love my life. I don't want to live on this planet anymore.

Akkora kupi van a szobámban, hogy már engem zavar.

Az azért nagy szó.

Pénteken lesz egy (!) szabadnapom (három bent töltött hétvége, és hat napos munkahét után), esküszöm takarítani fogok.

Meg vásárolni. 

Mert az kell a lelkemnek.

Nem rákendroll, hogy egy héten hat napot dolgozom, és ezen a héten a harmadik hétvégémet fogom bent tölteni a munkahelyemen.

No, de örüljünk neki, hogy van munkám.

McZenélő megnősül.

Szerettem volna kommentelni az állapot alá, de nem akartam szemét lenni.

Na jó.

Odaírtam, hogy "Gratulálok!".

Egy brit fiú (akcentusa) okozza majd a vesztemet. 

Annyira tipikus, hogy a határidő lejárta után meghívják a képeimet egy fotóversenyre, én meg elfelejtem beküldeni a képeket...

Szeretem, amikor az a legnagyobb problémám, hogy milyen színűre lakkozzam a körmeimet. 

Nem tudom más hogy van ezzel, de én a "párom" szótól finoman és nőiesen agyfaszt kapok. Főleg akkor, amikor a 16-18-20 éves mondogatja, hogy párom.

- Neked nincs párod? O.o

- Nincs b*szd meg, mert NEM VAGYOK ZOKNI!!!

Valamelyik nap nagyon megörültem, amikor észrevettem, hogy a Disney Channelen az Oroszlánkirály II-nek.

Amikor felfedeztem az oroszlánkölyök még kicsi volt és játékos.

Amikor felébredtem, akkor már nagy volt, és a fiújával sétált körbe, meg üvöltött a szüleivel a trónszirten.

Ja, fáradt vagyok kicsit.

Juhú, az egyetlen szabadnapom volt a mai a héten, és tőlem szokatlanul sikerült hasznosan eltöltenem.

Reggel voltam kozmetikusnál -csodásmes volt, egy újabb rommá röhögött gyantázás áll a hátam mögött. Nem tehet róla, de engem ez a gyanta dolog nagyon durván csikiz. Azt inkább nem szeretném tudni, hogy a kint várakozók mit gondoltak, mit csinálunk odabent... :D
Kozmetikus után végre sikerült vennem egy k*rva BKV bérletet, hat napra, hát kurvára költséghatékony vagyok, de tényleg...! (Mellesleg az mi, hogy az újságos-bérletes néni azt mondja, hogy három-négy nappal a vásárlás előtt menjek be, rendeljem meg a bérletet, fizessem ki a felét, és néhány nap múlva menjek vissza, mert valaki ezt találta ki? WTF?!) Miután lett egy bérletem (nagyjából feleslegesen), elvánszorogtam az okmányirodába, ott abszolút időkímélően üldögéltem egy órát, mire sorra kerültem, de végre megvan az, amiért mentem. Hurrá.

Itthon már az evésen kívül nem csinálta semmit. Na jó, nagyjából összepakoltam, most meg nyugger módon várom, hogy egy jó kis zuhany után elmehessek aludni, hogy holnap újult erővel mehessek dolgozni.

Tente baba, tente...

Szeretem a nyarat, egyáltalán nincsen vele bajom, de idén hihetetlenül rosszul viselem.

Lehet fel kéne adnom azt az elvemet, hogy nem hordok rövidnadrágot/szoknyát, mert 40°C-ban hosszú nadrágban annyira nem rock'n'roll az élet.

Pedig mint tudjuk, én a lelkem mélyén életem végéig egy rocker lány maradok. Ja, a pink séma megtévesztő, tudom.

Szóval az úgy volt, hogy én valami dagadt Hófehérke módjára lelibbentem Nanával a szoláriumba, mert hát ugye inkább itthon égjünk rommá, mint kezdő tűzoltó az erdőtűzben, mint a nyaraláson.

Szóval be is libbentünk egy ilyen instant-nap szalonba, hogy ide nekünk az oroszlánt is, most azonnal úgy akarunk kinézni, mint az a napbarnított lányka a szemben lévő óriásplakáton, és igazán nem sértődünk meg, ha közben azt a néhány kiló zsírt is leszedik rólunk.
Ebben a grill-egységben álldogált a pult mögött egy szolibarna (mégis milyen lehetett volna, hát hófehér lány a szoláriumban ritka, mint etióp kisgyerek a svédasztalnál) leányzó, aki nagyjából úgy nézett ránk, mintha most jöttünk volna egy űrhajóval, és közben jégkrém csíkot (fúj, cukor!) húztunk volna magunk után.

Szóval, miután meggyőztük a kedves barna pultos leányzót, hogy helló, mi is a Föld nevű bolygóról jöttünk - csak fehér az alapszínünk, mert zárt helyen dolgozunk [Ave légkondi!]- próbáltuk magunkat pozicionálni. Én az elején teljesen zavarban voltam, mert bár az élet más területein felkészült vagyok (pl. tudom, hogy mi a "hó" gótul, meg a fej néhány szláv nyelven), de a szolárium, az nekem kínai. Meg túl... Szóval túl valamilyen.
És itt buktam be csúnyán a dolgot, a szolibarna lányka pedig végre nyeregben érezhette magát (bár fél perc alatt elveszítettük a földlakó titulusunkat, amikor nem tudtuk, hogy mi a különbség a hagyományos, és a 0,3-as/EU-s grillező között. Mert baszics, ezek között még különbség is van!). Na, szóval nyeregben érezte magát, mert olyan fényes oktatott minket a csövekből-sugarakból, hogy a végén csillogtunk, mint részeg bácsi szeme a féldeci említésére. 

Én mondjuk kicsit kellemetlenül éreztem magam (mint buta bölcsész), hogy ilyen alapvető dolgokkal nem vagyok tisztában. ("Fúúú, az EU-s, az tök jó, mert akkor csak az UVA megy a bőrötökre, az UVB nem, és értitek, így nem fog megégni a kis hófehér bőrötök!" Oh, hát köszcsipuszcsi napicuki!)

Aztán megbeszéltem magammal, hogy a leányzó biztosan nem tudja mi a hó gótul, és akkor kicsit megnyugodtam.

(Egyébként a bőrünk még mindig fehér, a pénztárcánk viszont jóval laposabb)